Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1928

9 akik nem tudtak és nem mertek kiállani az élre, hogy megvédjék a maroknyi népet, látott fogságba vetett pápát és látott népet, mely kimondhatatlanul szenvedve, egyedül papjainak vigasztalása mellett, reménytelenül élt a félig rom városban. Ennek a fiatal embernek Istentől már akkor kiválasztott lelke minő komoly pillantással nézegethette az életnek ezt a könnyes, fájdalmas útját ... És itt kell keresnünk gyökerét az ő elhatározásának, egész törvényhozásának, annak a mérsékletnek, bölcseségnek, evangéliumi egyszerűségnek, amellyel rendjét megalapította. Annak a kornak véres, könnyes forradalmait elmellőzve, lenyúlt az evangelium kincsesházába és az életnek két fontos tényezőjét ragadta ki, faragta márványba és állította az emberiség elé. „Emberek, nektek nincs másra szükségetek, mint hogy imádkozzatok és végezzétek becsületesen a munkátokat." Valóban, senkit sem tudok a nagy galériában, aki ily biztos kézzel ragadta volna meg az evangéliumnak ezt a két alapgondolatát, amelyre nemcsak akkor, a VI. század elején, hanem minden időben a legnagyobb szüksége van az emberiségnek. Enélkül az emberiség élete nem tökéletes élet. A gyermek játékos kedvű ideje munka nélkül telik, mert még nem alkalmas munkára. A fiatal ember már akár iskolában tanul, akár műhelyben készül elő valamely mesterségre, a munka keresztjét hordozza; a férfi pedig kell, hogy kitermelje akárhol dolgozik a világon, azokat az értékeket, amelyekre az életben szüksége van és aki beteg, betegsége mellett azt érzi legnagyobb fájdalommal hiányul, hogy nem tud dolgozni. Hiszen akit szabadságvesztéssel büntetnek, a szabadságvesztésen túl sokkal nehezebb büntetése az, ha nem adnak alkalmat arra, hogy idejét munkában tölthesse. A munka nagy alaptörvénye a világnak, a munka az a nagy tényező, amelynek segítségével emberi életet élhet az ember és embertelen az, aki munka nélkül iparkodik megélni, mint ahogy szent Pál megsürgeti a munka kegyetlenül hangzó, keményen csengő törvényét, amikor azt hangoztatja: „Aki pedig munkára alkalmas és nem dolgozik, az nem érdemli meg, hogy egyék, vagyis az élet legelemibb igényeinek kielégítésére is elveszti jogosultságát." A munkának ily nagy a jelentősége az ember életében és aki bővebben meg akarná írni az emberiség igaz történetét, annak meg kellene írnia az emberi munka történetét, mert nem hadvezérkedés, nem háborúskodás, hanem a munka folyamata az, ami legjobban jellemzi az emberiség élete folyását. Azonban, ha ily nagyszerű igazságnak látszik életünkben a munka nagy történelmi tényezője, mégis meg kell mondanom egész őszintén, hogy a munka az Ur Jézus evangéliumának megvilágosítása, kegyelmének erősítése nélkül kálváriája volna az emberiségnek, vigasztalan és reménytelen kálváriája. Mert hiszen a munka felőröli az ember szervezetét, a szellemi munka elszikkasztja az agyvelőt, tönkreteszi az idegeket, a fizikai, a testi munka megrokkantja az izmokat és néhány évtized múlva ronccsá teszi a korábban még daliás embert. Vájjon, ha az Ur Jézus Krisztus Isten kegyelmének közelségébe, kapcsolatába nem helyezte volna az embert, ha az Ur Jézus ezt az életet, amelyet ebben a világban élünk, nem minősítette volna előiskolájául annak az örök életnek, amelybe itt szerezzük meg az Ő követésével a polgárjogot, vájjon akkor az emberiség lelkében meg tudna-e teremni legalább akkora értéke az élet megbecsülésének, mint ahogy az megvan még nehéz viszonyok között is most az emberek lelkében? Az Isten gondolatától elszakadt ember életében világosan látom, hogy a