Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1927

SZENT BENEDEK ÜNNEPÉN. Elmondta Blazovich Jákó bencés igazgató, 1928 március 21-én. A megroppant, vonagló ókort a titokzatos történelmi erők, amelyeknek végső irányítója Isten keze, az ifjú kereszténység kapujához sodorják. A koldus alázatával kopogtat és kér. Ez a hatalmas, gazdag világ, amely törhetetlen életerejűnek, kiapadhatatlan termékenységünek látszott, üres szemekkel, célt-vesztetten, szkepsistől -összetörten néz a jövő elé. Szegénységében, halódásában odafordul, ahonnan új, gazdagabb élet tüzei világítanak bele a nagy éjszakába. S az ifjú Egyház nem ijed meg a föladat nagyságától. Szt. Ágoston csodálatos zengésű ajkáról hangzik a bíztatás a nagy haldokló felé: „Noli adhaerere velle seni mundo et nolle iuvenescere in Christo!" Megindul a nagy metamorfózis: a klasszikus ókort átjárja az evangélium kovásza, fáradt lelke gyökeres átértékelés után új erőkkel indul új utakra. S ma, amikor történelmi ismereteink áttörve a külső események láncolatán messze benyomulnak arra a területre, ahol az események igazi rugói húzódnak meg, ellenséges táborból száll az Egyház felé az elismerés: „Das junge Christentum hat nicht zum mindesten die verhärtete Welt des ausgehenden Altertums erneut und ein neues Gefühl der Jugend dieser Welt eingegossen." (M. Scheler.) Ennek a munkának, amelynél hatalmasabbat, kihatóbbat az emberiség kultúrtörténete nem ismer, egyik legnagyobb hőse a mi szent ünnepeltünk, a nursiai Benedek. A „Pax" patriarchája nem az ókor filozófiai forradalmaiból jön. Egyszerű, klasszikus egyéniségét, az isteni kegyelem megkímélte a „Sturm und Drang" életszakaszától is. Nagy lelkében az Isten különös kegyeltjeinek intuitív erői feszülnek, amelyek annyi kikezdéssel, annyi iniciativával ajándékozták meg a katholicizmust, mint kevesen. Ez az intuitív erő írta meg az egyszerű Regulát, ezt az oly kevéssé méltányolt hatalmas történelmi tényezőt, amelynek az első alászántást köszöni korunk. Ez avatta a katholikus élet gvujtópontj aivâ s bencés kolostorokat, ezeket a „civitas supra montem posita"-kat, amelyekből fény és melegség sugárzott emberekre, nemzetekre, korokra, kultúrákra. Ez a nagy életbölcs az egyén és közösség életének centrumába állítja az „Opus Dei"-t, az Isten szolgálatát, az istentiszteletet, mint amely a benediktinus életértékek élén áll, amelyeknek „nihil praepona-