Dr. Lázár Piroska leány középiskolája, Budapest, 1918-1919
I. Iskolánk múltja
Különös tekintettel leszünk mindig a természettudományoknak (természetrajz, fizika, kémia, számtan, mértan) helyes, a modern tudományos igényeknek megfelelő tanítására, mert az emberiség hatalmas fejlődése pregnánsán ez irányban halad.“ Különösen a természettudományok által nyerhető természetes gondolatmenet elsajátítása, a lelket igazán nemesitő természetszeretet volt az a momentum, melynek hiánya a nevelésben — különösen a leányokéban — feltűnt. Mint már annyian, mi is éreztük, hogy az a sokat hangoztatott formális képzettség, melyet a humánus tárgyak tanításával vélünk elérhetőnek, tökéletlen, mert a lélek ösztönszerüleg sóvárog a természet mélyebb ismerete és megértése után. Iskolánkban ezért óhajtottunk a szokásosnál jelentősebb szerepet juttatni a természettudományoknak és igyekeztünk oly segítőtársakat megnyerni, akik szaktudományuknak nemcsak középiskolai anyagát ismerik, hanem annak a szellemét is annyira átértik és átérzik, hogy a tanításterv korlátái között is felülemelkednek a megszokott színvonalon. A legnagyobb elismerés és kegyelet hangján kell itt megemlékeznünk néhai dr. Zemplén Győzőről, aki a cél nemes és szükséges voltának tudatában európai hirű tudását, genialitását teljes lelkesedéssel áldozta iskolánkban a fizika tanításának. Az a mód, amellyel ő a természeti törvényekbe tanítványait bevezette, iskolánkban mindenkor mintaképül szolgált. Mint olyan tudós, aki filozófiai magaslatról tekinti át tárgyának egész birodalmát, biztos kézzel ragadta meg mindig azt, ami növendékeinek figyelmét érdekelte. Tanítványaival nem egyszerűen közölte, hanem felfedeztette azt, amit célül kitűzött és ezzel beléjük tudta oltani a természettudományos megfigyelés és következtetés képességét. Emellett azt vallotta, hogy a legbiztosabb tudás a legegyszerűbb eszközökkel érhető el. A tárgyához valóban értő tanító a mindennapi tárgyakkal sokkal sz.emlél- tetőbbé tudja tenni mondanivalóját, mint a szertárak tökéletesített készülékeivel. Az iskola első fizikai felszerelését, amelyet ő a maga igényei szerint állítgatott össze, bizonyára nem egy fizikus tanár tartotta volna kicsinyesnek, pedig Zemplén Győző azzal sokkal többet tudott elérni, mint más a fényezett állványokra szerelt csillogó eszközökkel ; mert jól tudta, hogy a tanuló figyelme a rejtélyes fényes dolgok között tévelyeg és éppen azt nem veszi észre, amit neki bemutatni akarunk. Zemplén Győző műegyetemi tanárságának második évében vált meg iskolánktól, melyet távozásával pótolhatatlan veszteség ért. A régi szálak azonban nem szakadtak el és Zemplén nagy elfoglaltságában is mindig szakított magának időt, hogy körünkben megjelenjék. Távozása után is a magunkénak éreztük őt és mélységes megrendüléssel vettük a hirt, hogy a haza védelmében hősi halált halt. Zemplén Győző szelleme rányomta bélyegét az egész iskola akkori képére. A vele együtt működő tanárok öntudatlanul is mesterüknek tekintették őt és ebből oly harmonikus együttműködés fakadt, aminőt rendszerint célul tűzünk ki, de ritkán érhetünk el. Ennek a harmonikus munkásságnak hirdetője Zemplén Győző barátja, iskolánknak ma is nagyrabecsiilt tanára dr. Toborffy Zoltán, aki nagy tudásával, finom lelkűidével, emberszeretetével kollégáinak és tanítványainak szeretetét, ragaszkodását szerezte meg. Az iskola többi tanárai : dr. Schmidt Mária, dr. Tóth Zsigmond orvos, Seres Gyula, Német László, Raáb Dezső ép úgy megtudták nyerni tanítványaik lelkét a tárgyaiknak, mint Zemplén Győző. Az a bánásmód, amelyet növendékeikkel szemben alkalmaztak, igazi ragaszkodást váltott ki. Örömmel emlékezünk vissza mindenkor a gyakori kirándulásokra, amelyeken mint egy nagy család tagjai játszottak, bohóskodtak a tanulók mestereikkel együtt, hogy aztán pihenés- közben ott a szabad természetben ismerjék és szeressék meg a természet szépségét. T agadhatatlan, hogy iskolánk első időszakának ez az értékes harmóniája Zemplén Győző, Seres Gyula és Raáb Dezső halálával, majd Német László távozásával erős támaszait vesztette el, de az akk0T‘ szellemhez a háborús évek nehézségei és a forradalmak pusztításai között is hívek maradtunk. GG 3
