Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1918-1919

I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolaiévekben

M:\H\r

I. Iskolánk múltja.

A budapesti Szent Szív intézeti «Sophianum» katliolikus leánygimnázium 1914. szeptember hó 8.-án nyílt meg. Az iskolát dr. Csevnoch János bíboros hercegprímás támogatásával a hazai nevelés és oktatásügy terén már ezideig is nagy érdemeket szerzett budapesti Szent Szív intézet lelkes és nagykoncepciójú főnöknője nt. M. Schaffgolsch Mária Anna állította fel, miután a fővárosban minderősebben megnyilatkozott a közóhaj, hogy a már működő egynéhány leánygimnáziumhoz katliolikus jellegű hasonló intézmény is csatlakozzék. Az első tanévben csak az első és ötödik osztállyal nyílt meg, a további tanévekben azután fokozatosan fejlődött. Az első érettségi vizsgálatot 1918-ban tartották benne.

A tanulóifjúság eleinte a Sacré Coeur zárdában (VII., István-út 75.) nyert elhelyezést.

Mai épületünkbe 1917. októberihavában költöztünk, miután a Szent Szív- Szerzet nagy áldozatok árán a hazai oktatásügy és a keresztény ifjúság érdekében a VIII. kér., Mikszáth Kálmán-téren új zárdát nyitott és a gimnáziumot a Sacré Coeur-ök alapitója, b. Barat Zsófia után «Sophianum» néven idetelepítette. Az épület eredetileg a báró Révay család palotája volt. E ház lakója volt egyideig néhai Tisza Kálmán gróf, majd kiváló írónk Mikszáth Kálmán, ki itt is halt meg 1910-ben. Ezért kapta a palota előtti kis tér is a Mikszáth Kálmán nevet.

A gimnáziumot fenntartó zárda és nevelőintézet főnöknői: nt. M. Schaffgotsch Mária Anna 1919-ig, nt. Galbert Mária Antónia 1919—.

A gimnázium igazgatói: Danczer Béla 1914—1918., dr. Fallenbiichl Ferenc 1918. Eddigi rendes tanárok: Frenyóné Bakács Jolán (1914), Dr. Pétergálné Kardoss Izabella (1914), Csemez Mária (1915), Pickl Paula (1915), Csapody Vera (1916), Töttösyné Bakács Irma (1917), Brückner József (1919). Iskolánk az 1919^—1920. iskolai évben fennállásának 6. évét töltötte be.

II. Iskolánk az 1918—1919. és 1919-1920. iskolai

években.

Az 1918—19. tanév hajnalát is véresre festette a szakadatlanul dühöngő világháború. A vérpiros hajnal nem is jelenthetett mindvégig derűs nappalt és tiszta szép alkonyt. Alighogy megkezdtük az iskola szorgalmas munkáját, máris vihart és vésztjósló felhők mutatkoztak. Előbb a spanyol- járvány szedte számtalan áldozatát, azután az októberi gyászos forradalom söpört végig országunkon, hogy könnyű diadalt szerezzen ellenségeinknek. A már-már céltalannak látszó vérontás, mely a magyarság szine-virágát vitte sírjába, az éhínséget okozó uzsora, a vészes járvány türelmetlenekké tette a kedélyeket és hatalmas erővel tört ki a lelkekből a megújhodás, a szabadság, a testvériség vágya. A lelkesedés csodás, eddig nem sejtett távlatokat és láthatárt varázsolt a szemek elé, mindenki azt hitte, hogy' szebb és jobb kor hajnala köszönt ránk. Azonban a szép eszmékhez nem méltó gaz csőcselék ragadta magához a hatalmat, hogy önző céljaira for-