Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1914

Szemelvény

7

a higgadt értelemnek és a szilárd akaratnak megalapozásán. E szellemi higgadtságnak azonban époly távol kell állania a tunyaságtól, szellemi restségtől, mint a lobbanékonyságtól. Előbbi esetben mintegy kaput nyitnánk a hét gonosz szellemnek, melyekről a Szentírás azt mondja, hogy a kisepert házakba törnek be. A lobbanékonyság pedig könnyen túlzásokra ragadhat abban az irányban, melyben valami figyelmünket leköti. A nemes női lélek csendes, telve belátással és fogékonysággal minden jóra. Általában véve a nő nem alkotásra vagy kezdeményezésre született. Azonban alkotó és úttörő szellemek a nőnél megértésre, bölcs mérsékletre, szellemi és erkölcsi támaszra találnak. Ezért kell, hogy akarata szilárd legyen. Csak az nyújthat ilyen támaszt másoknak, ki döntő pillanatokban is meg tudja őrizni lelkének egyensúlyát. A nő legszebb győzelmeinek titka épen ezen benső egyensúly megőrzésében rejlik: a hitre támaszkodó akaraterőben és kitartásban. Akaraterejének mértéke nem a kifelé való megnyilatkozás, hanem a bensejében rejlő fékező hatalom: hajlamainak, indulatainak mérséklése, önfegyelmezése, személyes érdekeinek háttérbeszorítása, mikor azok javáról van szó, kik tőle függnek. A nő az önfeláldozásban nagy és csak ebben talál állandó függetlenséget.

Sokat adni és érte kevés jutalmat várni, ez a függetlenségnek legnemesebb faja. Ezt csak a hit teremtheti meg. A kath. vallás adja meg nekünk azt a páratlan lendületet, mely a világtól függetlenül tudatában van annak a felelősségnek, mellyel Urának, Istenének tartozik. Vannak, kik ezt kötelességérzetnek nevezik, lelkiismeretüket követvén cselekedeteikben. Mások szerint «földiekről való lemondás», «isteni szeretet országa», «lelkes szárnyalás az égiekhez». Az elnevezés mellékes. A lélek megtalálta súlypontját. «Mint az alap, mely szilárd kövön nyugszik, örökké tart; úgy állanak Isten parancsai is a szentéletű nőnek szivében.» (Sir. 26, 24.)

\