Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1913

III. Beszámoló az 1913-14. iskolai évről

57

Képességei (associáció, appercepció, memória, fantázia, judicium, figyelem). Érdeklődése (játék, tanulás, művészet, színház, mozi, olvasmány iránt). Rendszeretet (pontosság az iskolalátogatás, dolgozat, füzet, könyv dolgában). Viselkedése (otthon, az utcán, játékközben). Kóros hajlamai (hazudozás, állatkínzás stb.). Fegyelmi esetei. Milyen eszközöket használtak eddig vele szemben (rábeszélés, önérzet felkeltése, szigor, milyen büntetés, jutalom, dicséret) ? Feltűnő változások. Jövö életpályájáról hogyan gondolkodik. Általános vélemény róla (a tanároknál és tanulóknál).

A lapokat az osztályfők töltik ki, de az adatokat hozzá az egész tanári testület szolgáltatja, még pedig minden évben, amíg a tanuló az intézetet el nem hagyja. Nem félünk attól, hogy ezzel bűnlajstromot kötünk a fiúk nyakába, hogy azt éveken keresztül hurcolják. A jellem fejlődésének képe nem bünlastrom, s igazi nevelő nem eshetik abba a bűnbe, hogy a hibát ne tudja elfelejteni és a javulást lehetetlennek tartsa. Életrajzoknak készülnek e lapok, már pedig az életrajzot — mondja Hebbel — „szeretettel kell megírni“.

Azt hisszük, hogy ilyen módon rendkívül hasznos eszközzel gyarapodott pedagógiai műhelyünk felszerelése.

c) A szülőkkel való érintkezés. Hogy azonban az iskola megvalósíthassa fölséges programmját, szükséges, hogy a szülői házban készséges segítő társra találjon. Az utca, a kirakat, a mozi és színház, a zúgolvasmányok, a sajtó s a nagyszámú egyéb nevelési együtthatónak a legtöbbször ellentétes, rontó hatása csak úgy ellensúlyozható, ha a szülői ház ugyanarra törekszik, mint az iskola; ha a család meghitt kereteiből ugyanaz a lélek sugárzik a gyermek felé ; ha az édesapa tekintélye s az édesanya szeretete ugyanazoknak az ideáloknak a tiszteletét sugallja szívének, amelyeket az iskola ápol. Ezért nagyon fontos, hogy a szülői ház folytonos érintkezésben legyen a tanári testülettel; hogy megismerje az intézet szellemét, s megismervén, megértsék egymást s kölcsönösen felhasználják tapasztalataikat a gyermek lelkének tanulmányozására, alakítására a nagy célnak megfelelően.

Mi mindig rendelkezésükre álltunk a szülőknek, bármikor kerestek fel bennünket a kitűzött fogadó-órákon, sőt azokon kívül is. Amikor csak szükségét láttuk, külön intőlapokkal értesítettük a szülőket gyermekeik előmeneteléről, viseletéről s minden alkalmat felhasználtunk, hogy tanáccsal és útbaigazítással szolgálhassunk a tanulók erkölcsi és szellemi fejlődésének összehangzó irányítására. Vajha minél több szülő venné igénybe és gyümölcsöztetné ezeket a közös megbeszéléseket !