Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1913

III. Beszámoló az 1913-14. iskolai évről

49

kincse, A renegát, Egy magyar testőr ifjú, Az urasági inas, Skro- banyek úr, A vezér bosszúja. Solymossy S.: Az ingovány vár, A hős varga, Az áruló. Szalay S.: Vihar gyöngyök, A hűséges feleség. Szerelemhegyi: A királyért, A feketesereg pusztulása. Tábory: Az utolsó mentsvár, Vak Bottyán (Beitzer Győző aj.). Spillmann: A gyónási titok áldozata (Maza Miklós ajándéka). Összesen : 44 drb. mü 63 K értékben.

Mindegyik osztály számára kijelöltük a kötelező olvasmányokat, melyekből több példányt rendeltünk meg s amelyekről közös megbeszéléseken számoltak be a tanulók a szaktanárnak. Könyvtáróra kéthetenkint volt. Az első osztályban 52 tanuló összesen 476 könyvet, a második osztályban 51 tanuló 542 könyvet vett ki. 1—1 tanulóra 9 mű esik.

Kötésre 44 K 96 f-t adtunk ki.

Az ifjúsági könyvtárban jelenleg van 288 mü 310 kötetben 422 K 60 f értékben.

3. A tankönyv-könyvtárban a használatban levő tankönyvek 1—1 példányát helyeztük el; összes állománya 23 drb., 29 K 64 f értékben.

C) Szertárak. A szertári beszerzéseknél is arra kellett ügyelnünk, hogy csak az okvetlenül szükséges eszközöket és szemléltető tárgyakat szerezzük be. A székesfőváros hálára késztető előzékenységéből használhattuk az elemi és polgári iskola gazdag földrajzi és természetrajzi gyűjteményeit, s kedves kötelességünk, itt is igaz köszönetét mondanunk Zipser Károly tanár úrnak, a szertárak őrének, ki oly figyelmes készséggel volt mindig segítségünkre.

Nagy örömmel jegyezzük fel, hogy a természetrajzi szertár alapjait a tankerület kir. főigazgatója, Erödi Béla dr., udvari tanácsos úr Öméltósága vetette meg, amikor egy remek példány tengeri rákot és egy értékes, szép összeállítású, quarnerói korall-, kagyló- és szivacs- gyűjteményt ajándékozott az intézetnek. „Kicsiny az adomány — mondja kísérő levelében — de hálás és szerető szívvel adom. Fiumei tartózkodásom idejében gyűjtögettem a Guarnerónak eme terményeit s azóta kegyelettel tartogattam őket dolgozószobámban. Szívesen megválók tőlük, mert jobb helyen nem helyezhetem el, mint abban az intézetben, ahol annyi szeretettel és oly szép eredménnyel foglalkoznak az ifjúság nevelésével és tanításával.“ Mi pedig kétszeresen nagy hálával fogadjuk a kedves adományt, külön helyet jelölünk ki majd számára az új intézetben, ahogy szívünkben eddig is, ezután is megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel őrizzük és említjük Öméltósága nevét, aki a kezdet megsokasodott nehézségei közt nemcsak bölcs tanácsadónk, irányítónk, hanem íme anyagi jótevőnk is.

4