II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1920

II. Intézetünk az 1920-21. iskolai évben

4

és az érseki katb. főgimnázium a 7 év alatt, amióta a fenntartó-egyesület egyházi elnökévé választották, különös gondoskodásának tárgya volt és még halálos ágyán, utolsó kínos betegségében is szeretettel érdeklődött iránta.

Kánter Károly elárvult elnöki székébe a Rákóczianum-egyesület 1921. évi február 5.-én megtartott közgyűlése dr. Mészáros János prelátuskanonok, budapesti általános érseki helynök űr személyében ültetett méltó utódot, aki már megelőzően a gondnokság tagja volt. Ugyanakkor betöltötte a közgyűlés az egyházi alelnök tisztségét is dr. Csiszarik János c. püspök, veszprémi kanonok úrral, egykori római nagykövetségünk tanácsosával.

Változás a tanári testületben. Az iskolai évet megelőző szünetben elhagyta intézetünket Mutschenbacher Gyula rendes tanár, aki jelenleg a székesfehérvári leánygimnáziumban működik. Kun István jászói premontrei rendű óraadó tanár átment a csornai premontrei rend kötelékébe és Keszthelyen folytatja tanári működését. Dr. Schwarz-Eggenhofer Artúrt, aki már előbb nagyszombati rendes tanár volt s a múlt évben nálunk mint óraadó tanár működött, a fönntartó gondnokság rendes tanárrá választotta. Simon Károly rendes tanárt, aki intézetünknél közel két éven át szabadságolva volt, folyó évi június l.-étől számított hatállyal kinevezték a múlt évben létesített és fokozatosan kifejlesztendő Sz. Margitról nevezett leánygimnázium igazgatójává. Dr. Gyomlay László r. tanár október 16.-ától fogva a Magyar Jövő érdekében szükségessé vált előkészítő munkálatok elvégzésére szabadságot kapott s óráit rövidebb időre Gáspár Jenő és Pápai István tanárok vállalták el, nemsokára azonban egyedül az utóbbi vette át és tartotta meg az iskolai év végéig.

A tanulók vallásgyakorlatai, erkölcsi magatartása, szorgalma, előmenetele. Semmit sem tekintünk fontosabbnak, mint azt, hogy növendékeink őszinte, mély meggyőződésből éljenek vallásos életet. Enélkül nincs lelkiismeretesség, nincs föltétlenül megbízható erkölcsösség. Ezért van az I. osztályban egy régibb miniszteri engedély alapján három rendes vallástani óra; ezért követeljük, hogy minden osztály tanulói lehetcen alapos vallástani fölvilágosításban részesüljenek ; ezért helyezünk nagy súlyt a vallási gyakorlatokra, a vallási élet különböző megnyilvánulásaira. A tanulók minden vasárnap és ünnepen (a karácsonyi és húsvéti ünnepek kivételével) az intézet aulájában hallgatnak szentmisét és szentbeszédet, a bennlakó növendékek hétköznap is. Négy ízben közös szentségfelvétel volt, március 11 — 13.-án lelkigyakorlatokat tartott az intézet P. Elsässer S. J. vezetése alatt, amikor a felsőbb osztálybeli tanulóknak hét, az alsóbb osztálybelieknek külön öt elmélkedésük volt. Az év folyamán négy tanuló járult elsőizben a szentségekhez, pünkösdkor 80 növendék vette föl a bérmálás szentségét. A tanulók nagyobb része gyakran végezte önként gyónását és szentáldozását. Résztvettünk a feltámadási és az úrnapi körmeneten, azonkívül júnus 5.-én a nagyszabású ifjúsági körmeneten, amelyet valamennyi fővárosi fiúközépiskola részvételével a Szent Jobbal rendeztek a Várban, s amelyen a bíboros hercegprímás úr a Boldogasszony-templom előtt szabad ég alatt mondotta a szentmisét.

Az ifjúság erkölcsi magaviseleté általában örvendetes. Szerény, tisztességtudó, nyilt magatartás és rendszeretet jellemezte a legtöbb tanulót. A tanítás óráin fegyelem, a szabad időben vidám jókedv uralkodott az intézetben. Súlyosabb kihágás ritkán fordult elő, igazgatói megrovást mindössze négy ízben kellett alkalmazni. A szorgalom dolgában azonban még sok kívánnivaló van. Számos tanuló nem használja ki idejét célszerű beosztással és komoly munkával, minek következtében a tanulmányi előmenetel nem egészen kielégítő.