II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1917
Dr. Sebők Imre
8 tan iránt, fogékonyabb, mint akár azok szeretnék, akik maguk nem barátjai a keresztény eszméknek, de a fiatalságot szeretnék valamiféle ideálok után vezetni és kísérleteznek is ilyenekkel, de Isten és kereszténység nélkül!... írhat Jules Payot gyönyörűen ,De l’édu- cation de la volonté*, tapsolhatnak is neki, igen szép ez — papiroson, de tessék csak utána nézni, hogy mit ér a gyakorlatban. Naív pedagógusok, kik ,érintetlen, hímporos fiatal lelkek‘-ről beszélnek, vegyék maguknak azt a fáradságot, amit Bougaud püspök, aki a versaillesi bokrok mögül hallgatta meg a kiránduló párisi tanulók beszédeit, menjenek el és ha tehetik, hallgassák meg, hogy középiskoláink folyosóin, óraközökben, az osztályokban a tanár belépte előtt, játéktereken miről folyik az ,érintetlen lelkű* ifjúság konver- zációja és pedig már a harmadik-negyedik osztálytól kezdve, annál inkább följebb !“ . Az ifjúság nevelésében egyre intenzívebb segítséget akarva nyújtani, eljutott Sebők az internátus alapításáig. A „Budai Mária- kongregáció fiúnevelő intézete“, később röviden „Budai Katholikus Konviktus“ címen 1903 szeptember havában egy lelkes és az ügy fontosságát teljesen átértő háziúr, Kranz Alajos főtanácsos, Rókus- hegy-u. 10. sz. villájában nyitotta meg konviktusát, amelyet édesanyja, mint legelső főalapító, az időközben elhalt apa után maradt 6000 koronával berendezett. Az intézetnek az első évben 12 növendéke volt. Sebők volt a szellemi vezető, míg az anyagiakat, értve a bevásárlást, főzést, kiszolgálást, takarítást, szorgos édesanyja végezte egy cseléddel. A jó úrinő értett ezekhez, hisz egy időn át maga is tartott „kosztosokat.“ A következő évben már 22 növendékével nagyobb házba költözött az intézet a Mozdony-utcába, ahol a vezetés Bussay Tivadar pápai káplán kezébe ment, mert Sebők földkörüli útjára indult. Ismét egy év múlva a várbeli Werbőczy-utcai gr. Zichy-palotába költözött a konviktus. A növendékek 1906-ig az I. kerületi állami főgimnázium tanulói voltak, ettől fogva pedig a kir. kath. főgimnáziumba jutottak. 1904-ben a konviktus fönntartására a Kath. Egyesületi Házban működő „Urak Kongregációja“ több lelkes tagjával együtt megalapította Sebők a „Kath. Ifjúságot Pártoló Egyesületet“ Rauch József p. ü. tanácsos ideiglenes elnöksége alatt, amint több más egyesület is alakult azokban az években egy-egy katholikus intézet gondozására. Mindez csak előkészület volt egy több éven át érlelt gondolat megvalósítására: egy nagyobb konviktusi épület fölállítására.
