II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1915

Iskolánk és a háború

Iskolánk és a háború.

A háború nemcsak a jelen generáció életét forgatta föl, hanem átalakította a jövő nemzedéket is, amely most éli gyermekkorát. A társadalmi élet átalakult tábori életté — s minden erő, minden tehetség, minden tevékenység a háború céljait szolgálja. Lehetetlen, hogy e mérhetetlen változás, az élet tényeinek ez a nagy átértékelése ne hatott volna az ifjúságra. Az ifjú lelke érzékenyebb a legfinomabb szeizmográfnál s a fantáziája szabadon csapong. A pedagógusok új föladatok előtt állanak. Mert háborús ifjúságot nevelni más, mint békés ifjúságot nevelni. Hiszen a tanár föladata növendékeivel átéreztetni, átéletni az eleven élet minden mozzanatát, amely a jellemet alakítja. Most pedig más az élet nyersanyaga, mások a benyomások : a békés napok fontos jelenségei összezsugorodnak s helyüket a történelmi idők új csodái foglalják el. Intézetünk tanári kara tudatában volt ennek a nagy változásnak. Ifjúságunk nevelésénél a háborútól kezünkbe adott eszközöket is fölhasználtuk. Kettős intézetünk centrumában eddig is az ifjú állt, őt szolgálta minden és mindenki. Mi különösen éreztük, hogy a fiúk értéke mérhetetlenül nőtt. Minden fiú nemzeti kincs: a benne lakó erőcsirák helyes kifejlesztése nemzeti probléma és a haza érdeke. Ami szellemi kincset a háború elpusztított, mindazt pótolni a jövő generáció föladata. A sok drága magyar vér kiömlése a fronton céltalan erőpazarlás, ha a szebb jövő fiainkban nem nyer biztosítékot. A jelen magyar ifjúsága vérrel megváltott ifjúság, tehát értékes. Ezt nemcsak a tanárok érezték át, hanem igyekeztek a fiúk öntudatára is hozni.

Hogy intézetünk élete mennyiben lett visszhangja a világtörténelem legnagyobb eseményeinek, hogy az előttünk folyó világháború tanulságait mennyiben szűrtük át ifjúságunk lelkén, arról az alábbiakban számolunk be röviden.

***