II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912

A cserkészet

16 tett botok feszítése és egyensúlyban tartása, „szorító nyolcas“ köté­sekkel, amelyek közül ha egyet föloldok, szétesik az egész. A híd járója három-három összekötött bot s a karfája kifeszített kötél. A fiúk egyenkint átmennek s a hidat azután szétszedik. Mire az utolsó Örs is megérkezik a tábor helyére, már szekerce- csapásoktól hangos az erdő. Kimérik a tábort, kibontják a sátor­ponyvákat s megépítik ugyancsak botokból a sátorvázakat és a tűz­helyeket. Egy óra múlva vígan pattog a tűz s mire a sátrak el­készülnek, már sistereg a serpenyőkben az illatos cserkészpecsenye. A parancsnok és a tisztek fáradhatatlanul dirigálnak. Szanaszét kül­dik az útmutató-cserkészeket a vidék kitanulmányozására, a tábort bekerítik, az őröket kiállítják s megkezdődik a tábori élet, tele roman­tikával és költészettel. Ami találékonyság csak lakik egy élénk kép­zeletű fiúban, az itt mind érvényesülhet. Mint valami ifjú Robinzonok, újra teremtik a világot: minden szükségletüket önmaguk elégítik ki. Hogy a szabadban való élet, a természet közvetlen megismerése, az állat- és növényvilág példákon való tanulmányozása, a viharokkal való küzdelem, a test céltudatos nevelése, a lappangó szellemi és a fizikumba ágyazott testi erők munkára váltása milyen értékes egyéni­ségeket szül, mutatja a külföld példája. Az angoloknál és a németek­nél a boy-scoutok s a Pfadfinderek közül kerülnek ki a gyarmatok katonai kormányzói, tisztviselői, úttörő tudósai és a messzefekvő vad szigeteken a kultúra terjesztői. A táborozás ideje alatt a cserkész minden alkalmat fölhasznál, hogy érzékeit élesítse. Megközelíti és lefényképezi az állatokat saját tanyájukon; a hallása, ízlése, szaglása és látása finomodik. Lassan- kint megtanulja az őstermészet titokzatos nyelvét és megszereti az egyszerű örömöket, amelyek tiszták és zavartalanok, akárcsak a hegyi­patak kristályos vize. A cserkész érti a nyomkövetkeztetést: vagyis az elhagyott jeleket összeveti s ezek nyomán okoskodik, ki járt arra, mi volt a szándéka, mit vitt stb. A városi fiú fölületes, érzéketlenné tette és kiszárította az idegszálait a rideg kőtömegek forró lehelete : a cserkész nem ilyen. A cserkész kedélyi élete finom, érzése és érzé­kenysége sokirányú, számtalanszor van alkalma érezni és éreztetni a humanizmust. Feuchtersieben mondja, hogy valahányszor egy hegy­tetőre ért és körülnézett, mindig tisztább és nemesebb lett a szíve. A hegyek hatása hasonló a tengeréhez: fölemel, tisztít és belekap­csol a végtelenbe. Ha a táborparancsnok jó pedagógus, mérhetet­len sokat használhat: olyankor hat a fiúkra, mikor a legfogé­konyabbak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom