X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1918-1919
II. Iskolánk az 198-19. és 1919-20. iskolai évben
a fővárosba bevonultak. Intézetünket kórházzá alakították át és fegyver- kutatás címén tönkre tették azt is, amit a vörösek épen hagytak. Sőt a tava pusztulás alattuk történt. Nem maradt ép csillár utánuk. Minden ^kulcsot magukkal vittek. A bőrbútorokról lgvágták a bőrt, a falról a tapétát. Az ablakok függönye, a díszterem vetítő és' sötétíiő vásznai, az asztalok és fogasok posztóbevonata, a fogasok nikkel fogai az ö uralkodásuk alatt tűntek el az épületből. A szertárak felszerelését garmadába hányták és összetörték, sok mindent magukkal is vittek, pl. az orvosi szoba teljes felszerelését. És ezek mellett rengeteg piszkot hagytak maguk után. Ha annyi piszok lehetett a kórházban, mennyit hagyhattak a kaszárnyákban! Az oláh megszállás miatt nem kezdhettük el idejében az 1919—20. tanévet. Idegenben, a Tavaszmező-utcai iskola termeiben tartottuk meg az előző év végéről elmaradt érettségi írásbeli részét és a dísztermében szeptember 7-én, d. e. a felső osztályokkal az évmegnyitő ünnepélyt. Az ifjúság könnyezve énekelte a Himnuszt, melyet hónapokon át nem volt szabad ajkára vennie. A szóbeli érettségit a Munkácsi-utcai főgimnáziumban tartottuk meg- szeptember 10.—13.-án’ Kint az intézetben ugyanis csak nehány terembe engedtek az oláhok belépést. Végre az igazgatónak és -Cseley József tanárnak Holbán tábornagynál Való kérelme folytán az intézet felszabadult és megkezdődhetett az iskola majdnem szó szerint való újjáépítésének a munkája. Iskolánkban kicsiben ugyanazt kellett tennünk, amit a haza nagyban követelt fiaitól: mindent újjáépíteni. A közoktatásügy kellő kezekbe került. Huszár Károly miniszter, később miniszterelnök, kemény kézzel fogott az ujjáteremtés feladatához. Miniszterelnöksége idején tárcáját a nem kevésbbé erélyes kezű Haller István miniszter vette át. A középiskolák élére a minisztériumban Gagyhy Dénes, később pedig más- irányú fontos megbízatást kapván, Viszota Gyula dr. főigazgató került. Mind a kettő hús a húsunkból, vér a vérünkből. Budapesti tankerületi főigazgatóvá a nagyérdemű Erödi Béla dr. és Fest Aladár dr. örökébe Pintér Jenő dr.-J, nevezte ki a kormány. A hely szűkös volta nem engedi meg mindkettőjük érdemeinek fejtegetését. Erödi Béla főigazgató urat sok ezrek hálája kisérte megérdemelt nyugalmába, Pintér Jenő dr.-t sok ezrek reménye a főigazgatói székbe. És nem csalódtak. Erős kézzel fogott hozzá kerülete rendbehozásához. A mi intézetünk helyzete különösen nehéz volt az első időkben. Úgyszólván teljesen új, a múltban nem gyökerező karnak kellett megépítenie azt, ami a múltban elpusztult. Az utolsó két esztendő alatt a tanári karban ugyanis szerfelett sok változás történt. Még 1918—19- ben Bitter a. Gyula, Borz Gyula és Soós Sándor hely. tanárokat rendes tanárokká nevezték ki. Bonkáló Sándor zalaegerszegi r. tanáT intézetünkhöz nyert áthelyezést. Streitmann András r. t. igazgatói címet kapóit és még a tanév elején visszatért anyaintézetéhez, a VIII. kér. gimnáziumhoz. Hogy a tanítás lehető legyen, a hadügyi kormány ideiglenesen felmentette a katonai szolgálat alól Simon László és Széky István tanárokat. 6
