X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1916
IV. Iskolánk élete a háború harmadik évében
fiúkra, akik másfél hónappal ezelőtt nyugodt lélekkel hajtották szülőföldjükön a fejőket nyugovóra s most a magyar testvérszeretet kegyelemkényerére, irgalmas együttérzésére voltak utalva. Csakhogy mi ezt nem így fogtuk fel; bajtársi kötelességnek éreztük, nem irgalomnak, tartozó kötelességnek, mely bennünk azt az elhatározást érlelte meg, hogy gondoskodni fogunk róluk s a bujdosás keserűségét rájuk nézve elviselhetővé tesszük. Természetes tehát, hogy ez volt legfőbb teendőnk. A felettes hatóság jó példával járt elől. Mindennemű költségtől megkímélte a menekülőket. Xem fizettek beirási díjat, felmentette őket a tandíj fizetésének kötelezetsége alól. Intézetünkbe 40 erdélyi menekült tanuló iratkozott be. Gondunk volt rá. hogy őket új társaik szerető figyelmébe ajánljuk, bár meg voltunk arról győződve, hogy ezt fiaink amúgy is a legtermészetesebbnek fogják tartani, aminthogy senkinek eszébe sem juthat különös érdemet keresni az emberséges viselkedésben. Juttattunk nekik iskolakönyvet. írószereket, fehérneműt, ruhát. cipőt, s akadtak szülők, akik lakást, élelmet, teljes ellátást adtak a menekült diákok egyikének-másikának. Ez a támogatás nem az első jótékonyfellobbanás műve volt. hanem hónapokon át folytatódott. Midőn a román betörés másfél hónap múlva a megszállott vidékek felszabadításával végződött és menekültjeink egyenkint visszatérhettek szülőföldjükre, úgy éreztük, hogy szivükről egy-egy nehéz kő esik le. együtt örvendeztünk a búcsúzokkal. No de akadt közöttünk olyan is, aki az év végéig köztünk maradt. Legyenek a menekült diákok tanúságtevői annak, hogy intézetünk nem mostoha, hanem édes gyermekeinek tekintette őket. I. Az iskola épülete. Iskolánk épülete ebben az évben más intézet növendékeinek nem adott hajlékot. Az előbbi két esztendőben a VIII. kér. áll. főgimnázium ifjúsága volt vendégünk, szerencsés körülmények lehetővé tették, hogy visszatérhettek a maguk épületébe. Xekik is jó. de nekünk is jó volt ez az elválás. Ivét iskola növendékeinek egy épületben való elhelyezése csak káros lehet. Tapasztaltuk, s ezért a megkönnyebbülés értésével térünk napirendre felette. Ismét igazi otthonunkká vált az iskola. Visszaállítottuk a régi rendet, tisztaságot és mindent elkövettünk, hogy újra meggyökereztessük azt, ami a két előbbi évben lehetetlenség volt. Gazdátlan kártevés sokkal kevesebb volt, s bár intézetünk szolgaszemélyzete