X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1916
V. Három hősi halált halt tanítványunk
Y. Három hősi halait halt tanítványunk. Múlt évben egy tanítványunkat sirattuk el, idén háromnak a sirját kell felkeresnünk lelkünk szomorú zarándokútján. Kettő idegen földben pihen, a harmadikat magyar föld fogadta ölébe. Mindhárman értékes, karakteres, szorgalmas, meleg szivű növendékeink voltak. Erős ambícióval mentek neki az életnek, minekutána derekasan elvégezték tanulmányaikat s mint egyetemi hallgatók váltak be a sorozáson. Hornung János zászlós volt a 23. honvéd gyalogezrednél. Szakaszvezetője Nagy György Imre a következő egj’szerű szavakkal emlékezik meg zászlós urának hősi haláláról: „1916. június 9-dikén. délután a második ellentámadásnál fején és lábán sebet kapva megsebesült. Es kocsin vitték a segélyhelyre, de még út közben kilehelte lelkét. Nagyon rosszul esik nekem mindezeket leirni, de nem akarom önöket bizonytalanul hagyni. Nyugodjanak meg Isten akaratában és legyenek büszkék arra, hogy hős volt és mint hős is halt meg. Szakaszával 9-dikén is önállóan támadta meg a muszkákat és jobboldalt az ő szakasza, baloldalt pedig a század többi része a muszkát befogva megadásra késztettük. Sőt midőn a fennmaradó rész magát meg nem adta, a vissza futó ellenséget az állásban hagyott revolver-ágyúval megtizedelte. Éppen tegnap adta be századparancsnokunk kitüntetésre. Czebrovban van eltemetve, amely Jezierna mellett van. Isten önökkel a távolból Nagy György Imre szakaszvezető.“ Hornung J ános.
