X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

I. Iskolánk élete a nagy háború évében

I.

Iskolánk élete a nagy háború évében.

Iskolánk életének tizenegyedik éve örökké emlékezetes marad. Midőn a múlt iskolaév bezárása céljából összegyűlt az iskolacsalád 1914. junius 29-dikén, már ott lebegett hazánk egén a vészt hirdető fekete felhő. Megtörtént a gyilkos merénylet, amely előre vetette komor árnyékát. Még nem tudtuk, mi lesz belőle, de a szomorú •sejtelem megrezdült szivünkben.

A világháború összegyűlt anyagának ez a szikra kellett, s julius folyamán a szikrából kilobbant a láng, kitört az európai nagy hatalmak között a háború. Az ország minden lakójának ez Ion egyetlen, s minden más gondolatot lebiró főgondolata. Ezzel ébredtünk, ez foglalkoztatott a napnak minden órájában, ezzel hajtottuk fejünket pihenőre, ez szövődött álmainkba. Akarva nem akarva ebben éltünk, s kiírthatatlan bizonyossággá izmosuk bennünk az a tudat, hogy nemzetünk jövendőjének nagy harcát vívja. Életről és halálról van szó. A világháború véres színpadán nemzetünknek olyan szerep jutott, amely az egész világ előtt a nemzeti erőnek is egyik próbaköve. Ezért forrt össze minden magyar szívvel, ezért vált minden mozzanata — az örvendetes is, a megrázó is — lelki életünk mozgatójává. Egységet teremtett mindenütt: a közös megpróbáltatás egységét; összegyűjtött minden erőt, kiváltott nemes, önfeláldozó készséget, megindító emberszeretet gyönyörű cselekvéseit, hőssé .avatta a polgári csöndes munka napszámosát, összevegyített fájó könnyet és fellobbanó öröm-hevülést. Történeti idők váltak a hétköznapok szürke egymásutánjából.

E háborgó évnek ezer hullámverése belejátszott az iskola kis társadalmába is. Sohasem éreztük úgy, mint most, hogy a mi •iskolai életünk minő eleven darabkája a nemzeti életnek, minő szerves kapcsolat van a két egymástól néha mesterségesen és oktalanul ■elkülönített élet között. Belső szükségérzettől hajtatva kerestük meg a kapcsolatot, éreztettük a nemzet-szív hatalmas lüktetését, részt