X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1913
I. Az év története
5 lélet e tárgyak tanításában kivánatosképen érvényesüljön. Hogy ez intézkedésnek egészségi szempontból is nagy a fontossága, azt külön szóvá tenni fölösleges." A tanulók szellemi tevékenységének okos irányítására szintén gondunk volt. Meleg és hálás érzéssel emlékezem meg azokról a lelkes tanártársaimról, akik idejükből, munkájukból és szeretetük- ből a hivatalos kötelesség keretein kívül sokat áldoztak tanítványaiknak, midőn összegyűjtötték őket a karácsonyi meg húsvéti szünet alatt is, dolgoztak velük, biztatták őket s egy-egy osztály a felsőbbek közül maga jószántából is közös tanulásban egymás támogatására szövetkezett. Dicsérem és helyes szociális nyomon járóknak "tartom azokat a tanulókat, akik gyöngébb tehetségű társaik segítségére siettek. Ennek a szellemnek tovább ápolása, még mélyebb meggyökereztetése kiváló gondunk lesz a jövőben. Az a törhetetlen meggyőződésünk, hogy mindaddig üres szó marad az iskola nevelő munkája, míg ebbe a munkába bele nem visszük a közösségnek minél nemesebb érzelmét. 'Erkölcsi nevelés, jellemképzés. Az utóbbi gondolat, melynek kifejezést adtunk, átvisz minket -az erkölcsi nevelés, a jellemképzés munkájára. A vallásos érzés ápolására a vallástanároknak volt gondja. Ők gondoskodtak az igazgató támogatása mellett arról, hogy az ifjak vallásszabta kötelességeiket teljesítsek. Magától érthető, hogy a vallásos érzés középpontjának a családi tűzhelyet tekintettük s így a szülők közreműködését elsőrangú tényezőnek vesszük, midőn a tanulók vallásos érzését említjük. A hittanárok: Pál Mózes (róm. kath.) és Sebestyén Jenő (ref.) vasárnaponkint exhortációt tartottak az intézetben; a róm. kath. tanulók ősszel és tavasszal a tisztviselőtelepi kápolnában közösen szent misét hallgattak. A téli hónapokban a szülői házhoz legközelebb fekvő templomba utasítottuk tanítványainkat, mert a kápolna téli istentisztelet tartására egészségi szempontból nem alkalmas. A nevelés — főleg pedig a szociális emberérzéshez való állandó szoktatás — benne gyökerezik intézetünk szervezetében s így iskolai életünk számos mozzanata ennek a szolgálatában áll. Az osztály-családok külön élete, a tanulótársak egymáshoz való viszonya, a közös, megosztott munka, együtt tanulás, közös kirándulások : mind egy-egy láncszeme a nevelés munkájának. Az osztály-családok keretén kívül az intézet a maga egészében, mint a