X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1913
I. Az év története
9 megemlékezésnek ez a spontán megnyilatkozása idővel lelki szükséggé fogja tenni az intézet volt növendékeinek önkéntes ■ szövetkezését. Mi eleve kijelentjük, hogy csak úgy üdvözöljük örömmel ezt a leendő szövetkezést, ha magától létesül s nem válik üres formasággá. Nem az intézetnek, hanem az ifjaknak van rá szüksége. Az intézet nem vár hálát egy növendékétől sem, mert a kötelességteljesítés erkölcsi alapján tesz mindent. Fegyelmi állapot. Az intézet tanulóinak viselkedése, egyetlen súlyos esetet nem számítva, nagyobb panaszra nem adott okot az év folyamán. A kisebb és nagyobb tanulók viszonya megfelelt az intézet szellemének. Egyik-másik felsőbb osztály tanulóitól a jövőre nézve több komolyságot várunk. A gyermekkorból a serdülő korba való átved- lés zökkenőit ismerjük, de a megkomolyodás folyamatát egészen irányítani és siettetni nem minden esetben lehet. Igyekeztünk és igyekezünk serdült növendékeinkkel megértetni azt, hogy nekik a mi nevelőmunkánk részesévé kell válniok. Az ő példájuk hasson jótékonyan a kisebb tanulókra. Önérzetük és tisztességük legyen fáradozásainknak jutalma. A szülői ház és az iskola. A szülőkkel való érintkezés ebben az évben is élénk, szives és barátságos volt. A tanárok nemcsak a kiszabott órákban fogadták a szülők látogatását, hanem bármely napon, ha az intézetben voltak. A szülők sűrűén látogattak el az iskolába s csak elvétve fordult elő olyan eset, hogy egyik-másik szülő ezt mondotta: „Nem jöttem el eddig, mert nem akartam alkalmatlankodni.“ Itt e helyütt ismételten kijelentjük, hogy iskolánk a szülőknek természetes kötelességévé teszi, hogy eljöjjenek hozzánk, beszéljenek gyermekeikről, a nevelésnek egyes kérdéseit szóba hozzák. A gyermekeikért aggódó szülők nem lehetnek az iskolának alkalmatlanok. Ámde óvást kell tennünk az ellen, hogy némely szülő csak akkor gondol az iskolára, mikor az időszaki osztályozás elérkezik. Nem akkor kell az iskolára gondolni, mikor a kérő és könyörgő szó immár késő, hanem amikor a tanuló munkáját sikeresen lehét és kell fokozni. Az iskola és a szülői ház összhangzó tevékenysége ne legyen csak közkeletű szólam, melynek igazi értelmét és jelentőségét nem visz- szük be a gyakorlatba. Legyen kötelesség, melyet mindkét fél teljesít.
