X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912
II. Az év története
40 iskola új növendékeire. Egyszerű, őszinte beszéd volt az idősebb testvér beszéde, s éppen ezért meggyőző erejű. Diák szólott a diákhoz, diák nyújtotta kezét a diáknak, hogy üdvözölje „isten hozott“- tal az új társakat. A közösség érzésének kifejezése volt ez mindjárt a munka kezdetén. És kötelező igéret-száinba ment a felavatott új családtagok válasza, melyet az igazgató komoly kérdéseire adtak. Kötelességek intő szózatának megértése. A felavató ünnep a szülőknek is szólott. A kölcsönös nevelő munka szóbeli szerződése ez, amelyet híven megtartani a szülői háznak a gyermekek jóvoltára, erkölcsi szent kötelessége. A felavató ünnep után másnap reggel 8 órakor megkezdődött a munka. Nem simán és nem zavartalanul, mert a tanárváltozások — ez évnek szomorú szimptomái -— már az első hetekben sok nehézséget okoztak, s némely osztályban éppen e miatt folytonos zökkenők voltak. Jóformán csak november közepére jöhettünk rendbe, s egyes osztályokban sok hiányt kellett pótolnunk. Az egyik tanárt a mozgósítás elszólította az iskolából, s három hónapnál hosszabb ideig tartotta fegyverben. A tanártestület tagjai közül is a tavalyinál többen betegeskedtek, s néha két hétig kellett helyettesítenünk. Mindez káros hatással volt a tanítás folytonosságára és egyöntetűségére, s korántsem kívánatos egy iskolára nézve sem, hogy ilyen hátráltató mozzanatok sűrűén forduljanak elő. Épületünk célszerű berendezése, szertáraink gyarapodó gazdagsága, — melyért a tanügyi kormánynak őszinte, hálás köszönete- met fejezem ki az értesítőben is -— lehetővé tették, hogy a szemléltetést most már teljes mértékben életbeléptessük. A villám világítás is ebben az évben állott először rendelkezésünkre, s így a földrajzi előadó-teremben sűrűn használtuk vetítésre, és dúsan felszerelt diapositív képeink sok tanulságot és gyönyörűséget szereztek fiainknak, sőt Vargha György dr. szaktanár az intézet igazgatójának készséges hozzájárulásával a tisztviselőtelepi elemi iskola növendékeinek is többször tartott kedves és vonzó előadásokat földrajzi termünkben. így van az helyén. A kultúra munkásait ne válassza el egymástól semmi. Ebben az évben még sűrűbb volt azoknak az óráknak a száma, melyeket egy-egy osztály tanulóival a Népliget árnyas fái alatt töltöttünk el az őszi és tavaszi hónapokban. A lehetőség szerint naponta minden osztály egy-egy órát a szabadban tölt, — ezt mondottuk ki elvül, s igyekeztünk az elvet meg is valósítani. A szabadkézi rajzórák egy részét is — ha alkalmas volt reá az idő
