X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

II. Az év története

38

természetrajzot nagy lelkiismeretességgel, kedvvel és lelkesedéssel tanította, s e tárgy iránt való buzgalma abban is megnyilatkozott, hogy lapot indított a természettudomány népszerűsítése céljából, még pedig tetemes anyagi áldozattal. Az intézet jó emlékét őrzi a buzgó tanárnak. Az a meleg búcsú, melyet az intézet növendékeitől az iskolacsalád előtt vett, szépen példázta a viszonyt, mely ebben az intézetben tanár és tanítvány között van. És nekem szívesen teljesített erkölcsi kötelességem, hogy e helyen megköszönjem fáradozását, ügybuzgalmát és lelkiismeretes munkálkodását. Kívánom neki munkatársaim nevében, hogy új állomáshelyén is hasonló lelkesedéssel dolgozzék.

Simon József S. dr. r. tanár, aki nagyszabású tudományos munkásságot fejtett ki, hét esztendeig tartozott intézetünk kötelékéhez. Friss testi és szellemi erőben érte meg a nyugalomba vonulást, ami nála nem nyugalmat, hanem speciális tudományágában kényelmesebb továbbmunkálkodást jelent. Valóban kívánatos volna, hogy az állami szolgálatukat betöltő tanárokat mind ilyen élet- és munkakedv kisérné el a nyugodtabb éveknek még termelő mezejére.

Külföldi tanulmányútjáról visszatért, s munkásságát tovább folytatta intézetünknél Dienes Pál dr., akit ebben az iskolaévben az a kitüntetés ért, hogy tudományos munkásságát méltányolva a kolozsvári egyetem egyik mathematikai tanszékére meghívta. A tanári személyváltozások rovatába igtatom még azt is, hogy az ág. h. ev. tanulók vallás-tanára az összes osztályokban Martony Elek lett, aki az intézetben tanította a vallástant, s hogy Böszörményi Jenő ref. vallástanár, akit a szentesi egyik ref. g3rülekezet papjául választott meg, május 1-ig tanított intézetünkben, ettől az időtől kezdve az év végéig Marjay Károly helyettesítette. Böszörményi Jenőt, a melegszívű, lelkes vallástanárt új hivatása küszöbén az intézet igazgatója őszinte szívvel üdvözölte Szentesen felavatása alkalmával, s kifejezésre juttatta, hogy tanári munkájába szeretetet és nemes lendületet öntött, tanítványaival lelki kapcsolatban volt, s emberségesen betöltötte a katedrán is hivatását.

Végül megemlékezünk arról is, hogy a r. kath. tanulók egyházi énektanítását novembertől kezdve Kimnach Ödön r. tanár vette kezébe és lelkiismeretes buzgósággal, nagy szakértelemmel végezte. A többi rendkívüli tárgy — a franciát nem számítva — a régi kezekben marad, a francia tanítást az intézet igazgatója ismét a visszatért Dienes Pál dr. r. tanár gondjaira bízta.

Próbaéves tanárnak Grünwald Fülöpöt osztotta be intéze-