X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A mi hajlékunk (képekkel)

vány. És mond' egyszerű, de őszinte érzésből fakadó szavakat. És az egész család szivében, sok száz szívben megrezdül egy húr, amelynek hangja nem hal el sokáig. Talán soha. Ennek a húrnak a zendülése de hányszor közénk hozta már a távozót! És nem maradandó, nevelő hatása van-e az ilyen-, közvetlenségben lefolyt jelenetnek a gyermekre, aki meglátja és kitörülhetetlenül emlékezetébe vési azt, hogy a munkát megbecsülik, a derék munkást ragaszkodással, szeretettel fizetik ?

Eltávozik egy gyermek. Kiderül, hogy önkezével oltotta ki életét. Egy tizennégyéves gyermek ! És nem is rossz bizonyítvány miatt; hanem fáradt volt, unta az életét. Ez tény! És ezt az újságokból megtudják a társai. A mai gyermek nagyon sokat megtud! A megtudás ilyen fanyar gyümölcsét, mint a szegény, megtévedt fiú eltűnése társai közül, nem tudja megemészteni a többi gyermek. Nem érti, különfélekép bírálja, olyik még tán valami hősi tettet lát benne. Ilyen alkalomkor is a család vezetője, apja az, aki összegyűjti a népét és elbúcsuztatja a kis halottat. A szerető szív, a szélesen látó ember, a finom érzésű tanítómester, a gyermekét féltő gonddal nevelő apa mind egyesül benne, amikor tapintattal ismerteti a megtévedt családtag esetét és szűr le belőle okulást. Hogyan szeressék egymást a család tagjai, hogyan legyenek őszinték egymáshoz, hogyan keressenek vigasztalást, támaszt kétség vagy fájdalom esetén egymásban és tanítóikban ?

És jön egy jóságos öreg úr. Megnéz mindent. Osztályokban megjelenik az órákon, figyeli, hogy megy a munka. Sok diák közül a legtöbb aggodalommal adja tovább, hogy itt a főigazgató úr. A mi családunk tagjai mint egy idősebb vendég családtagra, mosolyogtak rá, minden elfogultság nélkül, szerető bizalommal. Igen. Mert amikor a kedves vendég — aki évente többször felkeres bennünket — befejezte a látogatását, az egybegyült családnak megint csak a családfő mondja el, mik voltak a kedves vendég észleletei, minek örülhet a család, min okuljon, hol van még hiányosság.

Év elején jön az új nép. Az első osztályok. Azoknak népét ugyancsak egy összejövetelen fogadja testvérévé az idősebb. Ott a szép zászlónk alatt. Az egész tanári kar jelenlétében. És nálunk kis és nagy fiú nemcsak beszélnek egymással, hanem tegezik egymást, sőt: ismerik egymást és barátkoznak! Még a vérbeli testvérek is ! Olyan állandó, bizalomteljes az érintkezés kis és nagy fiúk közt,