Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1913

II. Hermann Teréz: A nő a hazai ipar szolgálatában

II.

fl nő a hazai ipar szolgálatában.

Volt idő, mikor a magyar ipar európai hírű volt. A mohácsi vész után való időtől kezdve azonban Ausztria kedvéért háttérbe szorult. Más nemzetek ipara ennyi évszázados küzdelemben minden támogatás nélkül régen tönkre ment volna; a miénk pangott ugyan, de hála Istennek, nem pusztult el. A negyvenes években üdvös mozgalom keletkezett a hazai ipar pártolása érdekében. Kossuth Lajos s más nagynevű hazafiak buzgólkodására megalakult a „Magyar Védegylet.“ Kossuth Lajosnak, mint az egyesület igazgatójának s egyik leglelkesebb hívének jelszava volt : „Amit nekünk a honi ipar nyújthat, azt idegenből venni, hazánk ellen való bűn“. És az ő gyújtó szavára megindult az egész ország, a legutolsó kunyhóig is eljutott a komoly elhatározás, hogy csak hazait vásároljunk. De a buzgalom rövid életű volt. Az események viharai közt a nemzet elfeledte nagyjaitól rámaradt örökségét; megfeledkezett arról, hogy tovább építse azt, amit Kossuth és Széchenyi, mint eszmét, megteremtettek: hazánk gazdasági fölvirágzását. Beállt a visszaesés, fejlődni kezdő iparunk hanyatlásnak indult. A kiegyezés idejétől fogva újra szólhatunk ugyan fejlődésről, azonban a közös vámterület azóta is állandóan sorvasztja. Az 1903-ik évben a tulipán jegyében ismét nagyarányú mozgalom indult meg iparunk védelmére. Igazi ma- •

gyár szalmaláng módjára azonban a lelkesedés tüze csakhamar kialudt; a „Tulipánszövetség“ azonban 1907. óta, mint „Magyar Védő Egyesület11, elhunyt nagyjaink szellemében zajtalanul, de kitartóan munkálkodik mai napig. Példájára hasonló célú szövetkezetek keletkeztek és ezek is szorgalmasan dolgoznak. Elnyomott iparunk föllendítésére azonban ez még mind nem elég. Az 1913. évi statisztikai kimutatás szerint naponkint 5 millió koronát adunk a külföldnek ipartermékekért; holott a külföldi áruk csen.