III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1916

I. Kákonyi László Zoltán dr.

f Kákonyi László Zoltán dr.

1888. ápr. 13. — 1916. dec. 12.

Nem működött intézetünkben hosszú ideig, mégis méltón iktatjuk nevét a legjelesebb hittanárok nevei közé. Munkásságát eredmény kisérte: a tanulók hitéletének fellendülése és a kongregáció megalakulása. Módszere kettős volt: lelkiatyai megértés és baráti szeretet. Megkapó tartalmas szent beszédei, gyönyörű magyarázatai, meggyőződésének férfias, komoly megvédése mély vasszorgalommal megszerzett tudásából fakadt. Szóval egész ember volt, kinek helyén a szíve és a lelke egyaránt.

Fiatal korában lopta be magát szervezetébe a gyilkos kór. Működése kezdetén kaszálta le a halál. És mégis az út, amelyet a holicsi szülei háztól a Margit kórház kedvesen berendezett szobájáig befutott, derűs volt, mert bearanyozta a hit, a tiszta lélek nyugodt öntudata. 1910. aug. 28. felszentelésének napja volt élete legkedvesebb emléke. Rövid káplánkodás után (Óbars) ismét tanulni ment Bécsbe, az Augustineumba. Filozófiai tanulmányain kívül leginkább azok az élettani előadások kötötték le, melyeket a bécsi orvosi fakultáson hallgatott. Ebben az irányban való továbbképzésére nagy alkalma nyílott a budapesti Szent István kórházban, ahová lelkészkedni küldték. Itt is megállotta a helyét. Az orvosok legjobb barátja, műtétkor a legmegbízhatóbb segédkező ő volt a kórházban, a betegek pedig áldották aranyos szívéért. Ekkor verte le a kór először lábáról. A hegybányai káplánkodás 1915-ben tulajdonképen üdülés volt számára.