III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914
III. Általános ügyek
89 mellett fekszik, kis városka, s határában két nagy fogolytábor volt. Ezek egyikébe kerültem én, hol már nagy társaság volt együtt: katonák, pincérek, bányamunkások, azután kereskedők, iparosok, összesen 1680-an. „Szellős katonai sátrakban háltunk, a puszta, nedves, eső után hetekig sáros, hideg földön, összebújva, egymást melengetve, tizenkettesével. Élelmezésünk: üres tea, kenyér, leves krumplival és néha hús is. Mi magunk főztünk. Vizet a fenyegető tífusz miatt fogságom ideje alatt nem ittam, a többiek se igen. Mégis kb. harminc ember kapott tífuszt, tiz közülök meg is halt. Naponta kétszer megszámoltak bennünket, reggel és este, akár szép idő volt, akár szakadt az eső, sokszor bokáig érő vízben álltunk glédában. Éjjel rémes hideg volt, dideregtünk, fáztunk, ha pedig eső esett, a víz becsurgott sátrunkba. Újságokat természetesen nem olvastunk, csak nagy ritkán jutottunk egy becsempészett laphoz Nem csoda, hogy a tűrhetetlen állapotok miatt lázadás tört ki a foglyok között. Az elégűletlenség oly magas fokra hágott, hogy először a levegőbe, majd azután a tömegbe lőttek a tisztek szolgálati revolvereikkel, szerencsére azonban senki sem sebesült meg. „November 22-én, egy csúnya, ködös hajnalon elszállítottak Frimleyből bennünket. Végig utaztuk egész Közép- Angliát, majd Liverpoolban hajóra vittek, s a fenéken ott helyeztek el, hol máskor az állatokat szállítják. Olyan elviselhetetlen bűz volt ott, hogy sokan elájultak tőle. „Egy éjjeli hajó ut után, 23-án reggel kikötöttünk, egy festői szépségű kis kikötőben. Csak később tudtuk meg, hogy Man szigetén vagyunk, s hogy a kikötő Peel volt. Itt a Peel melletti Knockaloe Camp-ban helyeztek el bennünket. Ebben a táborban nem sátrak, hanem barakkok voltak. Egy 200 ember számára épült barakkba 450 foglyot préseltek össze. Egy falócán ketten feküdtünk. Az egész táborban mindössze négy vízcsap volt, 1680 embernek. Ellátásunk kétségbeejtően rossz volt, még sokkal rosszabb, mint Frimley- ben. Nem is csoda tehát, hogy a frimleyi zavargás itt újból, s elementáris erővel tört ki. Közvetlen oka az volt, hogy egyetlen élvezhető ételünk, a krumpli is kukacos volt. A
