III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

Sajó Sándor hadi verseiből (Hit, Szent gyász, Magyarok harca, Dal az éjben.)

1. T{it.

piszék a két-egy legfőbb jóbari : jfiz J síért ben s az Jgazságban,

€s belekulcsolom e hitbe dfonszere/memnek szent fi tét Jfiszek a magyar fősregékbeq.

8gy ezredévnek erejébeq, djiszerq létünknek szent csodáit S titkorj vezérlő csillagát;

J(iszert], hogy örökünk, e föld itt, d(ogy tündér volt a csodaszarvas,

S JJttila pásztorlelte kardja Valóbari Tsten kardja vc/t;

3(iszert] Jjrpádnak hős csatáit.

S fisz ért], hogy halmot], rónaságoq 8gy-egy sejtelmes fuvalombaq Jiz ősök lelke lengedez; j>(iszerq, hogy sjive vaq e földnek, JYÍegérzi búnkat, örömünket,

S <a mi szivünkkel egy ütembeq Örökké magyarul dobog; d(iszerq az Jstent fönt az égbeq, Tudorq, hogy ő itt az Jgazság,

€s ő az út, és ő az élet, —

S ct slrokoq is nő virág . . .

Tudorq, bár fáink dús virágát jjermeszti fagy és szél zilálja : JJzéti gyümölcs lS lesz a fáq még S mosolygóq téri]es lesz az ág; fjorongó ősszel messzeszál/váq Sok fecske nerq jöq vissza többé: