IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1920
II. Iskolánk az 1920-21. iskolai évben
5 II. Iskolánk az 1920—21. iskolai évben. Az év története. Nehéz tanév után záródnak a magyar iskolák kapui. Az elemi nehézségekkel való kiizködésben szinte elröppenő tanév bizonyos tekintetben még mindig az átmeneti idők jellegével birt. Nem egy tekintetben azonban mégis csak nagy haladásról számolhatunk be és egy jobb jövő pirkadását ismerhetjük fel benne. A magyar tanügyi politika a jövő nagy képeihez simul, egy új honalapítás érdekében reform-tervektől terhes. A magyar társadalom szeme szeretettel pihen a magyar iskolán, jelentősége megnövekedett, a tanítás és nevelés ügye immár a köztudatban is politikummá lett. A magasztos tanítói munka új megbecsülésre talál. Maga a tanárvilág a nagy nemzeti cél érdekében ébredő lelkiismerettel igyekszik betölteni hivatását. Sőt az ifjúság is megérzi, hogy egy, az enyészet szélén álló nemzet szeme függ rajta, hogy egy bíztató, jobb jövő záloga ő. Szóval minden téren láthatjuk a jobbulásnak, a megigazulásnak föltételeit, az alkotó munkának lelki lehetőségeit. . . Csak az első lépéseket nehéz megtenni. Az anyagiak ijesztő hiányában, a lelkek diszharmóniája és a legközelebbi jövő fájó bizonytalanságai mellett súlyos akadályok nyűgözik le a magasba vágyó magyar géniuszt. Szegény hazánk tragikus sorsa, dísztelen nyomora ott szégyenkezik még minden intézményének vergődésében: a mi iskolánk múlt évi történetében is. így pl. a tüzelőanyag hiánya hatalmas rést szakított a mi múlt évi tanításunkban is. Ugyanis az alsó négy osztály részint a járványok következtében, részint a tüzelőanyag hiányában november 1-től február 7-ig nem látogathatta az előadásokat; az V—VII. osztályokban pedig december 13-tól február 7-ig szüneteltek az előadások ; csak a Vili. osztályoknak biztosíthattuk az előadások zavartalan menetét. Természetes, hogy ily körülmények között le kellett fokoznunk tanítói ambiciónkat és meg kellett elégednünk azzal, hogy a tanítási lehetőség biztosításával a redukált tananyagot elvégezhessük. És mégis az előző évekhez viszonyítva nagy haladást tettünk. Örömmel jelenthetjük ugyanis, hogy intézetünkben a fegyelem, a rend, a csendes munka otthonossá vált; az intézet tisztasága, felszerelései kifogástalan állapotban vannak; az iskola és a szülői ház között visszaállt a kölcsönös bizalmon alapuló szívélyes viszony, sőt mindinkább meghittebbé válik; a tanár és tanítvány közti viszonyt pedig egyrészt a szigorral párosult jóindulat, másrészt az önkéntes engedelmességen alapuló tanítványi tisztelet és szeretet szabályozza. Megbecsülendő eredmény a közelmúlt ijesztő állapotai után! Munkánk eredményességét egy nagyjelentőségű tény, üdvös pedagógiai irányváltozás segítette elő. A nevelői eszmény, a valláserkölcsi nevelési eszme diadalmas előretörését értem alatta. Egy meglehetős hosszú ideig uralkodó
