IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1918-1919

† Wolf Ágoston

WOLF ÁGOSTON

az esztergomi érseki egyházmegye áldozópapja, leánygimnáziumi igazgató.

1863-1919.

Azon mérhetetlen keservhez, mely „nemzeti nagylétünk“ bukásában mindnyájunk sorsa lón, járult a mi külön bánatunk, nagy veszteségünk: Wolf Ágostonnak, a mi felejthetetlen igazgatónknak korai elmúlása. Sorsa ugyanaz lett, mint szegény hazánké: a megrokkanás, az összeomlás, a derékban-törés. Előbb összeomlott lelki világa, elványadt aranyos kedélye, elhűlt szivének jóságos melege; aztán széthullt a lélek váza, a hatalmas konstrukció. Szívének minden nemességét lassanként elsorvasztotta a forradalmat követő, hihetetlen könnyelműséggel inscenirozott Károlyi-éra kalandor uralma, aztán életerőit végleg felszítta a kommunista világ vallástalansága, erkölcstelensége és nemzetietlensége. Mi láttuk, fájdalmas meghatottsággal szemléltük lelki vergődését, vele rokonérzésben éltük át a borzalmas időket, vigasztaltuk, bátoritottuk, majd a nemzeti felocsudás első pillanataiban köréje gyülekeztünk, szívből örvend- tünk, hogy állásából elüldözött igazgatónk öregbülve, szinte felmagasztosulva tiszteletünkben, őszinte szeretetünkben elfoglalhatja árván maradt igazgatói székét: minden későn volt. Nagyon beteg volt már ekkor; az átélt lelki küzdelmek a szónak való értelmében felemésztették az élet nedvét, összes mirigyei felmondották a szolgálatot. Hosszas nagy kínok közül csendesen távozott nemes lelke, szeretett földi hazájából az ideák égi honába.

Elköltözött jó igazgatónk! A Te itt hagyott kis néped, tisztelő, szerető tanártársaid s a hozzád huzó, benned bizakodó hálás leánytanítványaid e szűkre szabott, szerény lapok élén is feléd fordulnak hálás emlékezetükkel- Non omnis mortuus es! Nemes egyéniséged emléke itt él és hat nemesítőleg mindnyájunk szívében.

... A viszontlátás reményében: Ave, pia anima!