IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1914

Adatok iskolánk 1914/15. évi történetéhez

annyit erős hazafias érzés, háborús vonatkozások és nagy időkből merített nemzeti büszkeség hatotta át. November 19-én Erzsébet királyné emlékét a VII a) osztály a következő műsorral ünnepelte meg:

Bergsmann Emmi: A szeretet császárnőjéről. Schönberger Margit: Glóriás asszonyunk, patronánk. Woggenhuber Erzsi: Emlékezés Erzsébet királynéról. Greiner Elza: Nem mehet a háborúba. (Ének.)

Stux Olga: Erzsébet legendája.

Molnár Alice: „Visszatérő-emlékek“, szavalat. Somogyi Rózsi: Erzsébet mese.

Bergsmann Emmi hangulatos megnyitóját a következő szavakkal vezette be:

„Mélyen szomorú és fájdalmasan elkeserítő merényletnek esett áldozatul Hohenberg Zsófia, kit úgyszólván a trón lépcsőjén ért el az orgyilkos keze. Lealázó a gondolat, hogy olyan emberek, akiknek minden erejük a faji-, vagy osztálygyűlöletben merül ki, immár másodszor szakítják meg egy magyar királynő szép és nemes életét. Bajorországi Erzsébetet, kinek szivében a szeretet világa lakozott, épp úgy orgyilkos keze ölte meg, mint Ferenc Ferdinánd trónörökös feleségét. És a nemzet óriásivá fejlődött részvéttel fordult az aggastyán felé, akit már annyiszor sújtott a végzet Szent István trónján.“

A történelmi események átérzése sugallta az ünnepély másik számát, Molnár Alice; „Visszatérő emlékek“ című költeményét.

Kopott kis imakönyv került a kezembe,

Fehér csonttáblája meg-megrepedezve,

Kötése kifoszlott, sárga lapja hullik,

Közte egy-egy szentkép, hajfürt, virág, búvik.

Betűje kifakult, alig olvasható,

Itt-ott könnyek nyoma, pár oda vetett szó: