IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1912
I. Dr. Kelecsényi János: Herder és Kant történetbölcselete
19 Befejezésül kiemeli a szerző bátorságát, amely nem engedi hogy állása (H. egyházi állására céloz) befolyást gyakoroljon philosophálására s a műben olykor mutatkozó homályosságot és bizonytalanságot azzal menti, hogy maga a természet is titokzatos homályba burkolódzik e téren. A második közlemény címe „Erinnerungen der Re- censenten der Herderschen Ideen zu einer Philosophie der Geschichte der Menschheit über ein im Februar der deutschen Mercur gegen diese Recension gerichtes Schreiben.“ Ez antikritika szerzője Ludwig Reinhold volt. Hartenstein IV. 181. R e i n h o 1 d Kant bírálatának különösen azon részében, ahol az Herdernek a fejlődéstjelző fokait az emberek merészen összekapcsoló ideájáról azt írja, hogy ilyen ideáltól az értelem visszaretten — ebben a helyében Reinhold valami matefizikai ortodoxiát látott. Ez szembetűnően erős félreértés, Kant úgyszólván nem is ad érdemleges cáfolatot. Herder müve második részének bírálatát a harmadik közleményben adja. Főbb kritikai megjegyzései a következők : A raceokra való beosztás színek szerint nem szerencsés gondolat. Herder az emberek között való klimatikus különbség okának egy genetikus erőt vesz föl. Ezzel akarja helyesbíteni az evoluciosystema és a tisztán mechanikus befolyás eszméit. Kant kész ilyen genetikus erőt elismerni, de nem abban az értelemben, hogy ez kezdetben megteremtett és alkalmilag kifejlődő valami, hanem pusztán a természet megnyilatkozásainak bizonyos elkülönítése, amelyeket azonban alapjában nem tudunk megfejteni. Amennyiben a tradíció kezdeteit Herder egy világfölötti őshatalomtól származtatja; a természet és az értelem ismerőútján kivül fekvő ilyen területre Herder nem követheti. A kritika befejező részében találkozunk a legérdekesebb refleksziókkal. Herder ugyanis a második rész 2*
