VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1917
II. Iskolánk és a háború
8 nevelésügyi szempontokból a Barcsay-utcai főgimnázium délelőtti tanításra saját épületét visszanyeri. A vett utasítás értelmében az igazgató szeptember 12-én közölte a tanári karral és az ifjúsággal, hogy intézetünk újból az evangélikus főgimnáziumban délután fogja folytatni a tanítást. Ez ugyan kétségtelenül fájdalmas fordulat volt a szülők és tanárok előtt, akik már örültek a harmadik éve tartó hátrányos délutáni tanítás megszűntének, de biztosra vettük, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr annál inkább magáévá teszi és hamarosan jobb megoldásra segíti ügyünket. A'p'ponyi Albert gróf miniszter és Nagy János államtitkár urak csakugyan az intézet igazgatójával együtt személyesen is fáradoztak délelőtti tanításra alkalmas helyiségek keresésében és miután a keresés sikertelennek bizonyult, annál melegebb pártolással ajánlották az intézeti épület felszabadításának ügyét a honvédelmi miniszter figyelmébe. A nyugtalan szülők küldöttsége Márkus Jenő szfőv. tanácsos és Benedek Dezső székesfőv. biz. tag. vezetése alatt felkereste Szurmay Sándor báró honvédelmi minisztert, aki legteljesebb jóakaratáról biztosítva őket kilátásba helyezte a kórház azonnal való kitelepítését, mihelyt más helyiséget talál a beteg katonák áthelyezésére. Dr. ruttkai Erődi Béla tankerületi kir. főigazgató is állandóan segítésre kész érdeklődéssel kísérte helyzetünket. Márkus és Benedek urak azzal is kiérdemelték iskolánk háláját, hogy a szülők mozgalmát irányították, helyes mederbe terelték és épen emiatt annál hathatósabban a siker felé vezették. 1918 január 17-én kezdtük meg a tanítást itthonn az István-úti épületben egyelőre a VII—VIII. osztályokkal, február 3-án pedig a többi osztályokkal is (V. és Közokt. Min. 6565/1918. sz. rend.). A tanítás ettől kezdve zavartalanul folyt s a tanévet a 43,038/1918. sz. min. rendeletben előírt időben, 1918 június 14-én fejeztük be ünnepélyes Te Deummal. A karácsonyelőtti tanítás az evangélikus főgimnáziumnak számunkra szűk épületében délutánonkint %3 —50 perces órákkal ugyanazon körülmények között folyt, amelyeket az előző tanévek Értesítőiben részletesen vázoltunk. Az evangélikus főgimnázium érdemes igazgatója, Hitt- rich Ödön dr. ezidén is mindenkor lekötelező készséggel és fáradhatatlansággal támogatta intézetünk igazgatóját és tanárait működésükben ; ő neki valamint az evang. főgimn. egész tanári karának külön köszönő iratban is kifejezte az igazgató, értekezleti határozat alapján, testületünk háláját a három éven át kollégiális érzéssel nyújtott vendégszeretetért. A tantárgyfelosztásban dr. Szabó Ferenc rendes tanárnak más budapesti gimnáziumhoz való ideiglenes elhelyezése, dr. Brenndörfer János rendes tanárnak az aradi gör. kel. román tanítóképző-intézethez miniszteri biztosi minőségben való kiküldetése, valamint Vargha Ferenc rendes tanár hosszabb súlyos betegsége, majd halála miatt állott be a tanév folyamán többször változás. Ezek természetesen nem történhettek meg anélkül, hogy a tanításban zökkenést ne okozzanak. A hét hadbavonult tanáron kívül még négy tanár távozott intézetünktől oly módon, hogy ideiglenesen más budapesti középiskolához helyeztettek át. (Névszerint : Körösi Sándor, Simonyi Béla, Szabó Ferenc, Zá- vodszky Levente) Burján Károly rendes tanár pedig ezidén egészségi okokból irodai szolgálatra osztatott be. Testületünknek e rendkívül megfogyatkozott létszáma folytán, a csekély óraszámokkal dolgozó négy óraadó tanár közreműködése dacára, a második félévben is csak napi négy órai
