VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1917
I. † Vargha ferenc, rendes tanár
4 Vargha Ferenc tanár volt a szó legnemesebb értelmében. A hazai föld,, a természet és az ifjúság szeretete terelte tanári pályára és ez a lelke mélyén gyökerező' hármas érzelem volt a vezető és buzdító csillaga. Ebből a hármas érzelemből és a természet ismeretéből alakultak ki egyéniségének legszebb, legértékesebb és legvonzóbb vonásai. A természet titkainak, utánozhatatlan szépségeinek és csodálatos törvényszerűségének tanulmányozása és megismerése megerősítette benne a családja köréből magával hozott vallásosságot, a magyar föld szeretete lelkes hazafivá, a természet szeretete jó és igaz emberré, az ifjúság szeretete pedig buzgó tanárrá avatta. Tekintsünk végig Vargha Ferenc élete folyásán és jelöljük meg azokat az állomásokat, amelyek küzdelmes pályafutása alatt nem pihenést jelentettek számára, amit sohasem keresett, hanem újabb törekvések és további küzdelmek kezdetét. Az ungmegyei Pálóc községben született 1855 január hó 15-én. Elemi- és középiskolai tanulmányainak elvégzése után, a sárospataki főgimnáziumban, 1873-ban szerzett érettségi bizonyítvány alapján a budapesti tudományegyetemre iratkozott be, ahol természettudományi és földrajzi tanulmányokkal foglalkozott. A körmöcbányai áll. főreáliskolánál töltött próbaév után, 1878-ban a budapesti tanárvizsgáló bizottságtól tanári oklevelet nyert a természetrajz- és földrajzból. Még ugyanebben az évben helyettes tanári megbízást kapott a Selmecbányái kir. katli. főgimnáziumnál. 1881-ben rendes tanárrá nevezték ki és a kaposvári áll. főgimnáziumhoz osztották be szolgálattételre. 1893-ban saját kérelmére a miskolci kir. katli. főgimnáziumhoz, majd 1895-ben a munkácsi áll. főgimnáziumhoz helyezték át. 1905-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter — méltányolva huszonkét éves buzgó működésének eredményét — a budapesti VII. kér. István-úti áll. főgimnáziumhoz helyezte át. Életének további folyása nem ismeretlen előttünk, hiszen összeforrt intézetünk történetével. 1918 június 6-án következett be szenvedéseire meg^ltást jelentő halála és június 8-án kísértük kedves halottunkat az őt megillető kegyelettel utolsó útjára. Ravatalánál a Xovák István apát-plébános által történt beszentelés után a tanári testület nevében dr. Horváth Gyula r. tanár mondott meghatottan búcsúzó szavakat, a sírnál pedig Dózsa Károly VII. o. tanuló adott kifejezést a tanítványok fájó érzésének. A száraz adatokból öszseálUtott «curriculum vitse»-ből keressük ki azokat a momentumokat, amelyek Vargha Ferenc tanári munkásságára hatással voltak. A felsőbb rendelkezések, amelyek egyik vidéki városból a másikba helyezték át, — ha benne ideig-óráág talán kedvetlenséget szültek is, — semmiesetre sem jelentették szaktudása és gyakorlati képessége fejlődésének akadályait, sőt valósággal tényezői lettek ismeretköre bővülésének és tanítási módszere kialakulásának. Anyagi körülményei talán sohasem engedték volna meg, hogy hazánk területének annyi különböző természetű pontját tanulmányozhassa. Öt vidéki városban hosszabb-rövidebb ideig való tar
