VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916
I. I. Ferencz József. Gyászbeszéd
I. f I. FERENCZ JÓZSEF GYÁSZBESZÉD AZ ISTVÁN-ÚTI M. KIR. ÁLLAMI FŐGIMNÁZIUM 1916 non. 30-án tartott ünnepélyén. Mondotta: Vörös Béla r. tanár. Kedves Tanulóifjak! «Gyászba borult Magyarország cite rája . . .» Az ember millióinak szemében gyászkönny ül . . . Meghalt a világ fejedelmi Nesztora, a magyar nemzet egyik legnagyobb királya ! Lezáródott egy áldásos tevékenységben és szenvedések tengerében töltött^ élet és megnyílik a bécsi kapucinusok templomának kriptája. A nyüzsgő élet fáradt vándora elpihen az élettelen - ség birodalmában, hol a szakadatlan zajt néma csend, a folytonos munkát örök nyugalom, az életet a halál váltja fel. És ez a végtelen fájdalom, az egyetemes gyász, a Gondviselés akaratából akkor sújtotta nemzetünket, amikor amúgy is patakokban ömlik nemcsak a könny, hanem a vér is ; amikor úgyszólván minden érzésünk, minden gondolatunk, minden szavunk és minden cselekedetünk bizonyítja, hogy a legszörnyűbb világháború borzalmas napjait éljük. Hiszen ki tagadná : lázas izgalommal lessük a harctéri híreket ; aggódunk és lelkesedünk ; gyűlölünk és szeretünk ; megrongált idegzetünk balsejtelemmel gyötör, majd a győzelem reményével mámorba ejt ; olykor a szégyenkezés, a kétségbeesés vihara készül a pusztulás feneketlen örvényébe sodorni bennünket, majd szélcsend támad lelkünk mélyén s ügyünk igazságába és az Igazságos Istenbe vetett 1*
