VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1915
I. Iskolánk és a háború
9 De az intézet vagyonából az igazgató beküldött a pozsonyi fém- átvételi bizottságnak mint nélkülözhető' fémet 24 kg sárgarezet, 2 kg zinket és 1*5 kg vörösrezet. Az ifjúság tanulmányi előmenetele kétségtelenül szenvedett a háborús idők zavaró körülményei miatt. Ezek közül különösen ki kell emelnünk a szokatlan délutáni szorgalmi időt, a mesterséges világítást, az óraszám redukcióját, a sok tanárváltozást és a tanév korábbi bezárását. A tanulók szorgalmát csökkentette a zaklatott családi és közélet és az iskolai munkában is többször fellépő, váratlan rázkódások. Nem utolsó hátrány volt úgy tanulmányi mint fegyelmi szempontból az a körülmény sem, hogy sok családban a hadbavonult atya távolléte a serdülő korban különösen szükséges szülői szigortól megfosztotta a tanulót, s így tapasztaltuk, hogy a szülői ház az iskolának sokkal kevesebb támogatást nyújtott. Magaviseleté az ifjúságnak az iskolai épületben sokszor lármás és nyugtalan volt ugyan, de e hibának előidézésében külső körülmények is részesek. A szűk, kellően meg nem világított és síkos folyosón könnyen talált az ifjúság alkalmat lármás tolongásra és csúszkálásra. Megnyugvással említjük, hogy a fegyelem terén általában nem tapasztaltunk visszaesést az előző évekhez képest. Viszont a háborúnak nagyobb, átalakító megkomo- lyító hatása sem mutatkozott ifjúságunknál. Talán nem tévedünk, ha e jelenségben ,a társadalmi élet visszatükröződését látjuk. A komoly idők erkölcsösítő hatása alól még a felnőttek is kivonják gyakran magukat, a megszokóttságtól mintegy elfásulva, vagy a mindig éber élvezetvágynak engedve. Elmélyedést csak érettebb ifjúságnál vettünk észre, főleg azoknál, akiket a nagy idők máris igen komoly életföladatok elé állítottak. Egyszerűségre, takarékosságra való törekvést örömmel észleltünk tanulóinknál, különösen ott, ahol a szülők jó példája hatott ily irányban. De a háborús idők legfőbb erkölcsi hatása abban nyilvánult, hogy könyörületes- ségre indították a fogékony ifjú szíveket. Tanulóink minden megindított gyűjtéshez örvendező lélekkel hordták össze filléreiket oly mértékben, mint azt alig lehetett várni. Már pedig ennek a jótékonyságnak felismer- hetetlen az ethikai jelentősége : a gyermek-ifjút arra az öntudatra juttatja, hogy mi, egy hazának polgárai, mindnyájan elválhatatlanul összetartozunk, egymást segítenünk, egymásért harcolnunk és egymásról gondoskodnunk kell. A harcosok és az édes haza sorsa felett őrködő Gondviselésben való hit nyert elevenségben és így természetesen tevékenységben is. Tanulóink imái kísérik a hadbavonult apát, bátyát vagy más családtagot, s volt növendékeinknek a harctérről érkező leveleiből meggyőződéses vallásosság, az iskola és tanáraik iránt érzett hála, sok-sok nemes idealizmus sugárzik. A tanulók mezőgazdasági munkásságára István-úti gimnáziumunk udvarán nyilt volna alkalom, amint ezt ifjúságunk előző évben meg is kezdte, de a katonaság a folyó tanévben teljesen lefoglalta nemcsak az
