VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1914

I. Iskolánk és a háború

Kamill századosnak, a zászlóalj parancsnokának köszönetét fejezze ki. Később galíciai népfelkelőket, a cs. és kir. 108. sz. hadtápzászlóaljat, telepítették ide, kik szintén hosszabb ideig voltak az épületnek lakói és akiknek magatartása szintén megfelelő volt. Megelégedéssel konstatálható, hogy a beszállásolás az intézet épületének és felszerelésének minimális rongálásával sem járt.

A tanítást csak szeptember 26-án kezdhettük meg a VII. kér. evangélikus főgimnázium épületében s ámbár december 15-én visszatérhettünk is otthonunkba, a nagy háború végigkísérte az egész tanévet. Úgy hogy az Isten segítségével elért eredményeken való hazafiúi örömmel s a végleges győzelembe és dicsőséges tartós béke eljöttébe veteti erős bizalommal ugyan, de még mindig háborús izgalmak közt fejeztük be a tanévet május :22-én.

Ha most számot akarunk adni, mily hatást gyakorolt a háború az egész tanév alatt iskolánk munkájára, azt kell hangsúlyoznunk, hogy e hatás kettős volt. Egyrészt természetszerűleg gátlólag hatott a háború az iskola életére, másrészt éreztette erkölcsi jó hatásait is.

Hogy a nehézségeket bocsássuk előre, amelyek a lefolyt háborús esztendőben iskolánk eredményes munkájának útjában állottak, meg kell említenünk mindenekelőtt a szorgalmi időnek a tanév elején mintegy fél hónappal, a tanév végén pedig egy egész hónappal való megrövidülését. Több tanár hadba vonulása következtében a tantárgy-felosztásban ismételten előfordult változások, szintén érezhető zökkenést okoztak a munkában. A tanítás intenzitását pedig mindenesetre csökkentette, hogy több tanártársunk bevonulása miatt a párhuzamos osztályok számát csökkentenünk kellett. A múlt tanév 19 osztálya helyett az idei még nagyobb létszámú iljúságot (9(15 tanuló) 17 osztályban oktattuk (1. a b c, II. a b c, III. a b, IV. a b, V. a b, VI. a b, VII. a b. VIII.). Természetszerűleg éreztük továbbá hátrányát annak a körülménynek, hogy majdnem karácsonyig más intézet épületében d. u. 3—7-ig tartottunk előadásokat 40 perces órákkal. Megkönnyítettte mégis számunkra e szokatlan helyzetet az a rendkívül szíves fogadtatás, amelyben a testvér-intézet minket részesített. Az intézet érdemes vezetője, Hittrich Ódon dr. igazgató lekötelező készséggel bocsátotta rendelkezésünkre a modern berendezésű szép intézetnek helyiségeit. Ezért úgy az igazgató úrnak, mint a tanári karnak egész testületünk nevében őszinte köszönetét mondunk.

Általában a felsorolt gátló körülmények mégsem okoztak a tananyagban oly mérvű elmaradást, amelyet a jövő tanévre is kiterjedő intenzív munkálkodással pótolni ne lehetne. Hozzáadva még, hogy