VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
34 Fajans1 pedig azt találta, hogy a RaC1 nemcsak RaC^-vé alakul, hanem egyidejűleg Ra C'-vé is és pedig ^-sugárzás közben. Ez volt az első eset arra, hogy radioaktív anyag egyszerre többféleképen alakul át. Az előbbi sorozatnak ez a része tehát így alakul: SoDDY-nak sikerült kimutatnia, hogy a rádium maga is csak bomlástermék, mely az uránból jön létre néhány közbeeső elemen keresztül. Az eddig egységesnek hitt urán (vegyi jele U) Geiger és Nuttal2 szerint U I és U II keveréke és igy az urán és rádium között a következő bomlássorozatot ismerjük:3 a ß ß a a / / / / U I—> U X. —> U X2—> U II—> Ionium —> Ra Az ioniumot Rutherford és Boltwood fedezték fel. Az U I bomlási félideje 5000 millió év, az U X-é 24-6 nap, a rádium-emanáeióé 3*86 nap a fía A-é 3 perc, a Ra C'-é 1 milliomod másodperc. De nem valószínű, hogy az előbbi sorozat már végleges. Hahn és Meitner szerint minden sugárzásnak egy bizonyos átalakulás felel meg. Az előbbi sorozatban pedig a rádium a- és ß-sugarak kibocsátása után válik emanációvá. De összetett sugárzásból összetett átalakulásra lehet következtetni. Az urán kettős voltát (UI és UII) is így állapították meg azon tapasztalat alapján, hogy az urán két, különböző hatástávolságú a-sugárzást bocsát ki. Most már tudjuk, hogy e két különböző sugárzás közül az egyik az U I-hez, a másik pedig az UII-höz tartozik. Fajans4 véleménye szerint a rádium csak a-sugarakat bocsát ki, ezáltal átalakul az eddig ismeretlen elemmé, melyből ß-sugärzäs közben emanáció fejlődik. Amit a rádiumra vonatkozólag részletesen elmondtunk, az lényegében a többi elemre is érvényes. A thoriumnak (vegyi jele Th) és az aktiniumnak (Act) is van bomlássorozata. A thorium sorában Rutherford és Geiger hasonló elágazást vett észre; mint amilyent a rádium1 Phys. Zeitschr., 191], 369. lap és 1912, 699. lap. Verh. d. naturhist. med. Vereines, 1912, 173. lap. 2 American Journal of Science, 1908, 269. lap. 3 Fajans u. Göhring, Die Naturwissenschaften, 1913, I. köt., 389. lap. 4 Phys. Zeitschr., 1913, 131. lap.
