VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
19 Sőt felfogásunk ellenőrzésében még tovább mehetünk. Ha valamely test negatív elektromosságot veszít, akkor a kétféle töltés közül, mely eleinte egyenlő mennyiségű volt, a veszteség után a pozitív töltés jut túlsúlyba. Terítsük ki a rádioaktív anyagot, melyből a ß-suga- rak kiindulnak, fémlemezre. Minél tovább tart a ß-sugärzas, annál inkább kell a sugárzó anyag pozitív töltésének növekednie. Ha azt a lapot kötjük össze az elektrometerrel, melyen a rádioaktív anyagot kiterítettük, az elektrometer valóban pozitív töltést mutat. Evvel a ß-sugarak negatív töltését végleg bebizonyítottnak is tekinthetjük. Ez a tapasztalat a kérdések egész sorozatát vonja maga után. Miféle anyagúak azok a részecskék, amelyek a ß-sugarak negatív elektromosságát hordozzák? Más szóval, mi marad meg az elektronból, mikor töltését elveszti ? A vizsgálat módszere egyszerű lehet. Zárt térben hosszabb ideig gyűjtjük a rádioaktív anyagból kilépő ß-sugara- kat, melyek töltésüket fémlapnak adják át. Végül megvizsgáljuk, miféle új anyag jutott az edénybe a ß-sugarakkal. Az eredmény első látszatra igen meglepő. A ß-sugaraknak egyáltalában nincs anyagi hordozójuk. A negatív elektromosság a részecskékben nem anyaghoz kötötten, hanem önmagában fordul elő. Addig, míg ezeket a jelenségeket nem ismertük, úgy képzeltük, hogy az elektromosság csak valamely anyag felületén lehetséges, mindig kell lenni testnek, mely az elektromosságot hordozza. Az elektromos sugárzások, és pedig a katód-és ß-sugarak természetének ismerete után a negatív elektromosság önálló létet nyer, az anyag mellé kerül. Sőt tovább is mehetünk. Az így önállósított elekromos töltés szerkezete után tudakozódhatunk. Láttuk, hogy az anyag apró molekulákból van összetéve, maga a molekula atomokból alakul. Az atomnál kisebb részeket a fizika és kémia az elektromos sugárzások vizsgálata előtt nem ismert. Az atom az anyagnak tovább már nem osztható része volt. Nevét is innen nyerte, atom = oszthatatlan. Az elektromos sugárzások vizsgálata arra a nevezetes eredményre vezetett, hogy a negativ elektromosságnak azok a legkisebb részei, melyek a katód- és ß-sugarakban előfordulnak. Ezeket a részeket mi elektronoknak neveztük. Az elektron tehát a negatív elektromosságnak legkisebb, többé fél nem osztható része. Más szóval, az elektron a negatív elektromosságnak atomja. Az elektromosságot ennélfogva épen úgy tekintjük apró részekből összetettnek, vagy ahogyan mondani szoktuk, atomos szerkezetűnek, mint az anyagot. Minden elektromos töltés, amelyet akármilyen módon állítunk elő, az elektronnak többszöröse. 2*
