VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1911
I. A sportegyesületek "növendék-rednszere"
11 orrcsonttörés 1G, kartörés 11, kéztörés 4, csigolyatörés 3, térdkalácstörés 4, bokatörés 2, egyéb sérülés 163. Éppen elég két hónap alatt! Ilyen alapon tiltotta be a columbiai egyetem tanácsa, hallgatóinak a footballjátékot. Hasonló határozalot hozott a newyorki egyetem is. Maga az Egyesült-Államok volt elnöke, Roosewelt, ki különben nagy hive a testgyakorlatoknak, sürgette, hogy az összes felsőbb tanintézetek hallgatóit tiltsák el e játéktól, mely évről-évre nagyobb számban szedi áldozatait (Tornaügy, 190G. 10.) Ugyancsak a Tornaügy jelenti (1096 márc.), hogy a Középiskolai Labdarugó Szövetség (ilyen is van ?!) egy alkalommal bajnoki mérkőzést hirdetett. A bajnoki viadal azonban vad dulakodásban végződött. Felsorolt adataim után nem is vesztegetek több szót annak bizonyítására, hogy a football nem való iskoláinkba. Nem a durvalelküséget akarjuk a sport révén nagyra növelni, hanem ép testű és finoman érző ifjakat akarunk nemzetünknek nevelni. Ügyeljünk tehát gondosan arra, hogy ifjaink a megalakítandó sportkörökben kizárólag csakis a testet, kedélyt és jellemet nemesítő gimnasztikát és sportot űzhessék. Kultiváljuk bennök, a már említett sportágakon kívül, a vívást és célbalövést is. Mindkettő önbizalmat nyújt; nemesen acélozza az akaraterőt, határozottságot és jellembeli erőt ad az ifjaknak. Sokan talán azt hihetnék, hogy a diáksportnak az iskola falai közé terelése, alacsony nívót és szűkös viszonyokat teremtene a sport terén. Az egyes intézetekben elért különböző rikordokat és eredményeket sem lehetne összehasonlítani és nivellálni, miért is a sportkörök működése sportszempontból jelentéktelen volna. Nos, talán sikerül ezeket az aggodalmakat is eloszlatnom. A «Nemzeti Sport» című sportújságnak egy év óta állandó heti mellékletét képezi a Hornos Nándor tornatanár szerkesztésében megjelenő Ifjúsági Testnevelés. A középiskolai ifjúságnak szánt ezen kitűnő sportláp, teljesen azokat az elveket vallja a diáksportról, mint amelyeket mi is körvonaloztunk. Célja egyenesen az, hogy a diáksportot az iskola falai közé terelje. Ez a lap hétről-hétre közléseket hoz a különböző középiskolákban elért sporteseményekről. A figyelemre méltóbb sporteseményekről, maguk a tanulók írják meg a tudósításokat, úgy hogy ez a lap, a különböző eredmények összehasonlítását állandóan lehetővé teszi. Ezt a komoly pedagógiai szempontok szerint szerkesztett sportújságot kellene — kellő támogatással — az iskolai sportkörök központi lapjává tenni, amelynek az a hivatása lehetne még, hogy a sportkörök működését egységes szempontok szerint irányítsa. Ha mindehhez még tanügyi kormányunk általánosságban, de részletekben is
