VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1918-1919
V. A szülő és a gyermek az iskola szempontjából
10 arra törekszünk, hogy minden gyermek egyaránt megkapjon az iskolában mindent, amit megkaphat, épen úgy, mint ahogy a családban minden gyermeknek egyformán juttatnak mindent a gondos szülők. Azaz, hogy van ettől egy — azt mondanám szabályszerű — eltérés : a gyengét, a beteget jobban el kell látni a neki szükséges táplálékkat és ápolással, mint az erőset, az egészségest. De ebben nem különbözik a család és az iskola : mi is többet foglalkozunk a gyengével, mint az erőssel. Amikor a gyermekek jövendőjéről van szó, apa és anya összeülnek, megbeszélik terveiket, szándékaikat, óhajtásaikat. Ez alkalommal harmadikul hozzájuk ülünk mi is, gyermekeik tanítói, nevelői, beszéljünk együtt gyermekeinkről. A szülők megbeszélése természetesen csak akkor lesz eredményes és hasznos, ha teljes bizalommal vannak egymás iránt. Ha mi harmadikul hozzájuk csatlakozunk, teljes bizalommal tesszük, de az eredmény érdekében a szülők részéről is teljes bizalmat kérünk. Nem szabad tehát egymás előtt semmit sem elhallgatnunk, a legnagyobb nyíltsággal kell minden jót és rosszat, világos őszinteséggel elmondanunk. Nem ismeretlen dolgot említek, tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Szülők, ha azt mondom, hogy ez a mi nyíltságunk és őszinteségünk rendesen nem a jó, hanem a rossz tulajdonságaink közé szokott számítani. Viszont a szülők részéről nagyon sok esetben nem őszinteség áll velünk szemben, hanem ennek az ellenkezője. Tegyék kezüket a szivükre, tisztelt édes anyák, vájjon, ha az az őszinte tanító szemrehányást tesz Önöknek azért, hogy pl. fiacskájuk bántja a tanulótársait, nem mondják-e el mentségül azt, hogy pedig a fiú otthon mindig jól viseli magát — pedig épen aznap is kék folt mutatja a hugocskája karján, hogy a bátyja enyelgett vele! Vájjon nem jobb szolgálatot tennének-e annak a féktelen fiúnak, ha az iskola jogos szemrehányását elfogadnák igaznak, támogatnák az iskolát azzal, hogy a fiúról teljes és igaz képet kaphasson a tanító is és komoly megbeszéléssel a család is, az iskola is helyes útra terelhesse a gyermeket ? Vagy, ha az a panasz a gyermekre, hogy nem tanul és a szülő azzal menti, hogy aznap épen — mondjuk — beteg volt a keresztmamája, s azt kellett meglátogatnia, pedig bizony csak egy football-match foglalta el a derék sport-gentlemant a tanulásra való idő alatt. Ilyenkor a szülő egyenesen meggátolja, megakadályozza az iskola nevelő munkáját, mert nem csak hogy hamis ürügyet keresett a fiú hibájának takargatására, hanem arra is megtanította a fiát, hogy, ha bajba jutott, tagadással, hazugsággal igyekezzék magát kimenteni, ahelyett, hogy őszinte vallomással és megfelelő bűn- hődés^el jóváíegye hibáját és a javulás útjára térjen. Ne tessék félreérteni nem a football-match ellen szól a példám, azt is megnézheti a gyermek minden erkölcsi károsodás nélkül, ha nem a munka elől szökik oda, hanem az ellen, hogy a gyermek hibáját vagy épen bűnét a szülő hazug ürügyekkel takargassa. Hiszen még arra is volt esetem, hogy a fiú egynapos mulasztását orvosi bizonyítvánnyal igazolta, amelyet az apa hamisított
