VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1918-1919
II. Dr. Zindl Béla † 1302-1919
4 zaökös magyar származásúak, de nyelvben és szellemben tökéletesen magyarrá lesznek; emellett azonban örökölt nyelvi hajlékonyságukat is megőrzik. Kiváló stilusérzékének, plasztikus szó- és szólásmagyarázatainak mind a magyar, mind az idegen nyelvekben sokszor adta csillogó tanujelét. Klasszikus tanulmányokra oktatott, — de különösen a görög írókat szerette. A klasszikus görögség, a régi hellén világ a maga ragyogó derűjével, megkapó plasticitásával, bámulatra ragadó genialitásával, s emellett mégis eredeti, üde naivitásával: az emberiségnek ez a színes, kedves ifjú kora vonzotta, gyönyörködtette lfegjóbban elméjét és szívét. Kevesen tudtak több megértéssel és tájékozottsággal, több lelkesedéssel és gyönyörűséggel az emberiség e klasszikus hajdankorába elmerülni, mint ő; s kevesen tudták növendékeik lelkében is a megértés és együttélvezés oly fokát gerjeszteni, mint az ő kevésszavú, de annál mélyrehatóbb taglalása. Amit tanítványai az erény fönségéről, Sokrates tanításáról, Odysseus csodás kalandjairól, Achilleus vitézi tetteiről, Platon filozófiai eszméiről az ő vezetése nyomán lelkűkbe fogadtak, nem fog onnét egyhamar elenyészni; mindenkor megmarad szívükben egy szikrája a csodálatnak és szeretetnek az ókor legkiválóbb népe iránt. És csodálatos! mintha a klasszikus szellem, az antik vonások rányomták volna bélyegüket lényére, egész emberi mivoltára is. Valami ritka harmónia volt lelke és a klasszikus világ eszményképe közt. Külső vonásai is, de még inkább belső szellemi alkata az antik filozófus képét idézte emlékezetünkbe. Ugyanaz a felülemelkedettség a dolgokon, ugyanaz a szenvedély nem dúlta bölcs nyugalom, mely győzelmes marad az élet kisebb és nagyobb tragédiáin, s melybe nála a borongás némi árnya is vegyült; az eszményinek ugyanaz a tisztelete, a nemesnek ugyanolyan szeretete; jóság, megértés és elnézés embertársaival szemben. Érzékeny ielkülete másokkal szemben is óvakodott minden megbántástól; igazi harmonikus, klasszikus tisztaságú jellem volt. S miként az antik bölcs, ő is híven, végleheletig tel-, jesítette kötelességét. A világháború szenvedései testileg-lelkileg nagyon megviselték. Megtört, roskadozó testtel, lázas állapotban bár, mégis bejött iskolájába, s csak rábeszéléssel lehetett megnyugtatni és otthontartani. Az utolsó viszontlátáskor már mozdulatlan volt a tanító ajka s nem szövődtek gondolatok a síma homlok mögött. De a lelkében dobogó tűz nem hamvadt el egészen: folytatódik tanítványai szívében, kiket a nemesnek és -szépnek szeretetére megtanított. Róla ezt őszintén elmondhatni: és ez a legszebb emlék, melyet tanítómester földi pályája végeztével maga után hagyhat. Dr. H. J. \
