VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1918-1919

VI. Iskolánk az 1918/19. és 1919/20. tanévben

14

iskolában, de a világért se bízzák rá gyermeküket az iskolára, hanem dolgozzanak állandóan az iskolával együtt. Legyenek a gyermekek tanítása, nevelése kérdéseiben csak akkora bizalommal irántunk, mekkorát a szakértő érdemel, mikor szakmájáról van szó : a mi mesterségünk a tanítás és nevelés, ezen a téren azért gyűjtjük a tapasztalatokat, hogy a gyermekek érdekében felhasználhassuk. - Tévednünk nekünk is lehet, sőt könnyebben tévedünk, mint más téren működő szakértők : mi a gyermek lelkét akarjuk megismerni, a leendő ember lelkét akarjuk formálni. Ennek a csodálatos valaminek kézzelfogható képe nincsen, nincs olyan centiméter vagy kilogramm, amely a lélek nagyságát vagy súlyát megmérni alkalmas volna, csak a lelkűnkkel tudunk magunknak képet és mértéket alkotni róla. Ez a kép, ez a mérték lehet hibás, de az a jó tulajdonsága mindig meg lesz, hogy a legjobb igyekezetünkkel őszinték akarunk mindig lenni és hibánk-sohasem ered rosszakaratból. ,

Arra kérjük tehát a t. szülőket, higyjék el azt, hogy mi is csak gyermekeik boldogulását óhajtjuk, s az' életben boldoguló, elégedett, a maga tehetségét a maga helyén használható embert akarunk mindegyikből mi is nevelni. Mert soha akkora szükségünk nem volt erre, mint most, amikor minden magyarnak össze kell fognia, hogy a Magyarországot övező tövis- koszorú helyébe ismét babérkoszorút tehessünk. Ez legyen mindnyájuk közös életcélja. /

VI.

Iskolánk az 191849. és 1919-20. iskolai évben.

Az 1918 —19. iskolai évet még idegenben kezdtük meg. Az épületünkben megkezdett helyreállítási munkák közben az a veszedelem fenyegetett, hogy iskolánkat ismét katonaság — előbb magyarról volt szó, később a francia keleti hadsereg főparancsnokságáról — foglalja el. Az igazgatóság folytonos utánajárása mellett tanítványaink szülőinek társadalmi mozgolódása is segített rajtunk, végre 1919. április 3-án ismét itthon kezdtük meg a munkát. A háború elvesztése után ránk szakadt zavaros idők legveszedelmesebb időszaka következett akkor a mi iskolánkra is. A vallástanítás megszüntetése, a latin nyelv kihagyása az alsó osztályokból, a kommunista „átképzés“ kísérletezései a rendszeres tanító munkát folytonosan akadályozták. Szerencsére tanítványaink közt aránylag kevés hajlott az uj irány felé, még az igazgató helyébe beültetett „iskolavezető“ ittléte alatt is. Azt a nehányat, akiket az uj rend csábitó szirénje elkábitott, részint vissza sem fogadtuk az iskolába, részint az uj tanév kezdetén távolítottuk el.

A kommunizmus bukása után bekövetkezett időben szerettünk volna nyugodtan dolgozni. Meg is kezdtük a tanítást már 1919. szeptember 1-én, de csak október végéig lehetett tanítanunk, fűtőanyag hiányában szünetel\