VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915

II. Iskolánk és a háború

51

tette, s így nem váltotta be azt a reményt, a melyet szülei és az iskola hozzá fűztek.

Vizsgázott magántanulóink száma a múlt tanévhez képest elég jelentékeny emelkedést mutat, 24-ről 30-ra. E gyarapodásban legjelentékenyebb része van az évközben magántanulásra tért tanulóknak, a kik a közös iskolai munkát mint nyilvános tanulók nem bírták.

Beszámolónk végére értünk. Kevés örvendetes dolgot mondhattunk el. Panaszaink nagy részének orvoslását nem hatóságtól várjuk, hanem a szülőktől. Minthogy értesítőnk minden tanulónak kezébe jut, itt szólítjuk fel arra, kérjék meg szüleiket, olvassák ők is el ez értesítő lapjait. Mi, tanári testület és igazgatóság akkor beszéljük meg velük gyermekeik ügyét-baját, mikor ők fordulnak hozzánk : illő és méltányos, hogy most, mikor mi fordulunk hozzájuk, ők is meghallgassák, megértsék, a mit mondunk és ügy értsék, a hogy mi mondjuk, hogy közös munkával érhessük el közös célunkat, gyermekeik jóra nevelését.

4*