VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915
II. Iskolánk és a háború
48 De az itthonmaradt apák gyermekei közt is akadt olyan, a ki az apának a kenyérkeresés megszaporodott munkájával való erősebb lekötöttségét a házi és iskolai fegyelem alól való kibúvásra használta fel. Noha az 1914/5. tanévben rendszeresített mulasztási igazoló könyve minden tanulónak megvolt s minden szülőt már a felvételi jegyre nyomtatott felszólítással figyelmeztettünk arra, hogy e könyvecskét hetenként legalább egyszer nézze meg, több esetben derült ki, hogy a fiúnak módjában volt heteken, hónapokon keresztül eltitkolnia szülei előtt a kis könyvébe beírt intést vagy értesítési. Ilyen esetben a hiba aligha a gyermek hibája. Ezekben a tanulók számára írt sorokban is nyíltan hirdetjük, hogy ilyen esetben a szülő a legkedvezőbb megítélés szerint is gyermeke bűntársává vagy — hanyagságból — megrontójává lesz. Mint ebből a szempontból legkirívóbb esetet azt említjük fel, hogy egy tanulónk október 16-tól kezdve elmaradt az iskolából, tanulótársaitól nyert értesülés szerint nem betegség miatt, hanem „csak úgy“. November 22-én hivatalos levéllel fordult az igazgatóság a tanuló atyjához, hogy mivel a fiú már négy hetet mulasztott igazolatlanul, s így a tanulók sorából töröltetett, legalább fia okmányait vigye el. Ma, június 25-én, még nem kaptunk választ! Négy más esetben 2—3 heti mulasztás után derült ki egy-egy tanulóról, hogy hazúlról ugyan a rendes időben elindulnak iskolába s az órarend szerinti utolsó óra után rendesen hazamennek, de ez idő alatt nincsenek az iskolában. Az illető tanulókat minden esetben azonnal eltávolítottuk. A szülői nemtörődés e kirívó példái után jól esik elmondanunk, hogy különösen a harctéren levő családfő helyett a gyermekekről gondoskodó anyák s otthon levő idősebb, különösen leány-testvérek megható bizalommal fordultak tanácsért és támogatásért tanárokhoz és igazgatóhoz. Természetes, hogy ilyen esetben a legnagyobb készséggel állottunk a hozzánk fordulók rendelkezésére. Sokszor kerestek fel a harctérről sebesülten vagy szabadságra hazatérő apák is; gyermekeik iránt való desiderium curaque non levis hozta őket hozzánk. Örömmel említjük meg azt a körülményt is, hogy aránylag sűrűén érdeklődtek gyermekeik előrehaladása iránt jó tanulók szülei is. Egyébként a szülőkkel való érintkezés megkönnyítésére a most múlt két tanévben a tanárok nem tartottak külön fogadó órát, hanem a hét bármely napján hozzájuk forduló szülőknek megadták a kért felvilágosítást.
