VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915
I. A Munkácsy-utcai hadikórház
13 énekkar énekelte el a „Talpra Magyar“-t, utána Bergl Imre III. A. oszt. tanuló mondott üdvözlő beszédet; az énekar újabb éneke után Beregi Miklós VIII. oszt. tanuló szavalta el ez alkalomra írt üdvözlő ódáját, a melyet egész terjedelmében itt közlünk. Üdvözlünk titeket, visszatért vitézek! . . . Künn, a harcmezőkön, ha leszáll az este S a földön elterül bús, fekete teste, Elhalkul a lárma, csend lesz, nem zeng ének És feltűnnek véres rémei az éjnek: Megdördül az ágyú, robban gránát, bomba, Pusztul, hull az ember, házak dőlnek romba, Lángoló falvaktól vörösük az éjjel, Tombol a harci zaj szilaj szenvedéllyel; Mikor őrült dühvei tombol, dúl a csata S mindent átharsog a harci kürtök szava; Mikor ágyú bömböl, mikor bomba robban S annyi hős magyarnak szíve végsőt dobban, Értetek remegve, benneteket féltve Szállott annyi forró ima fel az égbe. Mikor leszáll az est, apja után vágyva Sok ezer kis gyermek térdel fel az ágyba S összekulcsolt kézzel imát gügyög, százat: „Jstenkém! hozd haza az én apuskámat! . ..“ Ősz anya, feleség, fiát, férjét várja, Apjáért könyörög annyi kicsiny árva; A kis kapu előtt csdlagfényes este Szép, ifjú menyasszony vőlegényét leste ... S nem vártak hiába! Itt vagytok közöttünk És mi benneteket hálával köszöntünk! Szép magyar hazánkra rátört ezer ellen S ti megvédtétek az egész világ ellen Piros lett a mező hősi magyar vértől, Hangos lett a világ ősi magyar névtől. Szép magyar hazánknak minden bérce, halma A magyar katona dicsőségét vallja. Büszkébben áll őrt a Kárpátoknak orma S dúsabban terem a délibábos róna! Szenvedésetekért mi lehet jutalom ? Hisz’ azt megfizetni nincs pénz, nincs hatalom! Nem bér reményében folyt el annyi hős-vér! Övezze fejetek dicsőség és babér! Legyen jutalmatok a haza nagysága, Fényes dicsősége, teljes boldogsága, A magyar nemzetnek hálával telt szíve S soha meg nem szűnő forró szeretete! * /
