VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

I. Barna Mihály

becsültük mint embert, tiszteltük mint nehéz pályánk avatoit munkását, szerettük mint mindnyájunk atyai jó barátját; és nem kívánhatunk jobbat hazánk tanügyének, mint hogy mindenki, akit a sors e pályára elhívott, ő hozzá hasonlóan töltse be helyét. E hármas érzés megtestesülése volt az a meleg ünneplés, amellyel 1913. szeptember 29-én búcsúzott volt vezérétől intézetünk ifjúsága és tanári kara.

Mikor igazgatónk a múlt tanévvégi záró értekezleten bejelentette nyugalomba vonulását és az intézettől hivatalosan elbúcsúzott, Endrei Ákos volt szószólója a tanári kar hálájának és fájdalmas érzésének, hogy hat éven át volt vezetőjétől meg kell válnia. Ugyanekkor a tanári kar a következő tanév elejére, szept. 29-ére tűzte ki az ünnepélyes búcsúzás napját.

Első volt a búcsúzók sorában Fest Aladár, kir. tanácsos, tankerületi kir. főigazgató, aki a következő elismerő és meleg búcsúzó leiratot intézte nyugalomba vonuló igazgatónkhoz :

„A V. K. M. 112,031. sz. rendeletével Ő csász. és apostoli királyi Felségének f. é. jún. 27-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározása alapján Nagyságodat ezennel állandó nyugalomba helyezi, és ezen alkalomból hosszú és buzgó szolgálatáért köszönetét fejezi ki.

Midőn ezt Nagyságoddal közlöm, egyben ama reményemnek adok kifejezést, hogy kipróbált nagy paedagogiai tudását, nemes emberszeretetét és egy emberöltőt meghaladó pályáján szerzett értékes tapasztalatait nem fogja a jövőben sem a magyar közoktatás ügyétől teljesen megvonni. A jól és becsületesen végzett munka tudata megérdemelt pihenést biztosít Nagyságodnak, évtizedeken át kifejtett fáradhatatlan tevékenysége pedig követendő példáját nyújtja a fiatal tanári nemzedék számára a sohasem csüggedő, változatlan szorgalmú paedagogusnak, aki ép oly szeretettel bocsátja ki most gondozása alól a reábízott ifjúság utolsó raját, mint aminő lelkesedéssel és szeretettel fogadta évtizedekkel ezelőtt a legelsőt.

Midőn tehát évek óta jól ismert és mindig nagyrabecsült munkásságáért a magam részéről is köszönetemet kifejezni szerencsém van, kívánom, hogy még hosszú éveken át élvezhesse fiatalos jó egészségben a kiérdemelt nyugalmat.“

Az ifjúság búcsúja a tornateremben folyt le, mint a szeretet és ragaszkodás őszinte ünnepe, amelyen az intézet egész ifjúságán