VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913
II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban
41 mely a vár lakosságán uralkodik, kik azt kívánják tőle, hogy adja meg a várat, egyetlen reménye férje levele, melyet fogságából kiszabadulása után írt, s melyben azt ígéri, hogy segítségére jön. Újra elolvassa a levelet, könnyeivel áztatja, mikor egy tiszt jelenik meg s jelenti, hogy a lakosság élelmet akar, vagy megadást. Alexina hadi tanácsot hív egybe. Tisztjei ünnepélyes fogadalmat tesznek, hogy utolsó csepp vérig védik a várat. Ekkor kürtszó hallatszik, s Alexinának jelentik, hogy Caraffa követe óhajt vele beszélni. Alexina elrendeli, hogy a követet a legfényesebb fogadtatásban kell részesíteni, hogy ne lássa kétségbeesett helyzetüket. A terem csillárjait felgyújtják, drága szőnyegeket terítenek a földre, Alexina pompás köpenyeget ölt magára és felteszi fehértollas sisakját. Edmond, a követ, elámul a fényes látványon, mikor a terembe lép. Előterjeszti Caraffa ajánlatát, ki nem akar a vár kétségbeesett helyzetével visszaélni és ismerve ama köteles tiszteletet, mellyel egy nővel szemben tartozik, felajánlja a császár nevében az amnesztiát az ostromlotíaknak. Alexina: Elfogadni a bocsánatot, ez a vétkesség beismerése volna, holott itt senki sem követett el bűnt. A császár meg akarja fosztani Magyarországot régi kiváltságaitól, magának vindikálja a nádorválasztó jogot, megfosztja a vallás szabad követésének jogától és sérelmeink felpanaszlására azzal válaszol, hogy az ország nagyjait legyiikoltatja . . . s ezekután még ő merészel bocsánatról, amnesztiáról beszélni! Ily álnokságnak sem én, sem katonáim, nem ülünk fel. Egy nemzetnek, ha ősi jogait s vallását bántják, joga van fegyverhez nyúlni anélkül, hogy lázadónak bélyegeznék. Sajnálom, hogy küldetése eredménytelen marad, de jelentheti a grófnak, hogy a magyarok addig nem teszik le fegyverüket, míg követeléseiket a császár meg nem adja. Edmond: Vakmerősége vakká teszi Önt, Asszonyom. Hiheti, hogy sokáig ellen tud állni még egy győzedelmes, nagy hadseregnek agyonfáradt, maroknyi csapatával ? Alexina ekkor int s a terem három, nagy hátsó ajtaja megnyílik s a láthatóvá váló bástyán fáklyák fényében két csapat jól- öltözölt, hősi magatartású katona vonul el. Innentől fogva az ajtók nyitva is maradnak, úgy, hogy a terem mintegy összeolvad a körülbástyázott várudvarral. Edmond nem adja fel a reményt s mikor látja, hogy érvei nem hatnak, előhozakodik a legutolsóval:
