VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

33

belőle meríteni, remélni lehet, hogy ha a történeti regény divatja ma múlófélben is van, a magyar regényírás, mely eddig Thököly- ről megfeledkezett, most, mikor élete minden mozgalmasságával és érdekes részletével, egyénisége a maga egészében és valóságában előttünk áll, e regényírói szempontból is roppant értékes anyagot nem fogja tovább felhasználatlanul hagyni.

III.

Ha már Pigault-Lebrun Thököly feldolgozásában halványan észrevehettük a tizennyolcadik századvégi francia szellem hatását, mely Préchac barokkhőséből erdő mélyébe vonuló, száműzött, agg királyt formált, ki mikor szerelmét elmeséli, nem tud megszabadulni a Paul et Virgine hatásától s kietlen vadonban, sziklák közt lefutó források mentén átélt kalandokról ad számot, annál inkább látható ez a változás a francia irodalom legnépszerűbb s legnagyobb hatást elérő Thököly-feldolgozásán: Pixerécourt Thö- kölyről írt melodrámáján. Csodálatos, hogy e majdnem ezerötszáz előadást megért darabról, mely nemcsak témája miatt, de írójánál fogva is, ki német Kotzebueként a romantikus dráma kialakulásában jelentős szerepet játszván, minden érdeklődésünkre igényt tarthatna, irodalomtörténetünk s annak külföldi vonatkozásait buzgón kutató munkásai semmit sem tudnak.

Pixerécourt darabját 1804-ben írta s ez időben a forradalom hatása alatt a francia irodalom legérdekesebb és legfontosabb válságainak egyikét éli. A klasszikus irodalom a tizennyolcadik század folyamán csendesen és természetes halállal kimúlt, nem anélkül azonban, hogy hosszú vívódásában, tisztán irodalmi eszközökkel, ne iniciált volna oly változásokat, melyek alapján egy új, egészséges irodalmi irány kifejlődhetett volna. Csakhogy az irodalmi életnek egy oly sokszor figyelmen kívül hagyott tényezője: az élvező elem, szóval a publikum a maga elzárkozottságában, osz- tályi korlátoltságában és társadalmi agóniájában, nem volt képes az alkotók iniciativáit megtermékenyíteni s minden újítás ellen önfenntartó egoizmussal tiltakozott. El kellett jönnie a forradalomnak, mely aztán nemcsak a politikai, de a müélvezeti jogokat is megadva a népnek, új közönséget teremtett. Pixerécourt idejében az irodalom és új közönségének ez a viszonya még csak a kezdet kezdetén van. A boulevardi színházakat megtöltő nép még neveletlen, vad s a friss forradalmi emlékek hatása alatt kissé vérszomjas. Mozgalmakhoz, romboláshoz s a guillotine borzalmaihoz

3