VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913
II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban
28 kézzel kellett ennie. Azután felszolgáltak többféle vadat s vagda't hússal töltött tésztát. Sorbetet csak egyszer ivott porcellán csészéből. Mondják azonban, hogy szereti a bort s szokta mondani, hogy a szőlő az élet fája. Mialatt eszik, mindenféle alakosok és bohócok szórakoztatják furcsa gesztusokkal és mozdulatokkal anélkül azonban, hogy a bohócok megmernék csak egyszer is szakítani a csendet. A lakoma vége felé, Thökölyt megtisztelni akarván, egy darab kenyeret dobott neki, a mit a gróf nagy tisztelettel emelt föl és osztott szét, Kiszler-Agazzy utasítása szerint, a tekintélyesebb tisztek közt, kik tanúi voltak e megtisztelésnek. Minden sültet arany tálban szolgáltak fel. Csak Ramazankor, azaz böjtkor eszik a Nagy Úr porcellán tálból. Ebéd után a szultán egy másik szobába vonult bohócai kíséretében, kik tüstént elkezdtek beszélni, mihelyst az uralkodó felkelt az asztaltól.“ A lakomának titkos szemlélője volt a szultán legkedvesebb háremhölgye, ki egész idő alatt nem vette le szemét a szép magyar grófról. E nevezetes lakoma után a szép háremhölgy arra kérte a főeunuchot, hogy Thökölyt zsidónőnek öltöztetve lopóztassa be a serailba, mert szeretne vele egyszer négyszemközt találkozni. Kiszler- Agazzy először elrémül ettől a kéréstől, tudván, hogy fejével játszik, ha rajta kapják, de később meggondolva, hogy a lekötelezett favorite sok szolgálatot tehet neki a szultánnál, beleegyezik a dologba s egy szép faragványokkal ékesített álló órában belopóztatja Thökölyt fényes nappal a serailba. A háremhölgy szobájába viteti az órát s mikor magára hagyják, kinyitja, mire a belőle kiugró gróf lábai elé veti magát s a nőt szellemes és kedves bókjaival egészen elbájolja. „Beszélgetésük minden részlete nem jutott tudomásomra, — írja regényírónk — de annyi bizonyos, hogy a szultána nagyon meg volt elégedve s a pendule-t csak másnap vitette ki, elrendelvén az eunuchok fejének, hogy a külső díszítéseket, amiket nem talált kedvére valónak, változtassa meg, de viszont biztositotta őt, hogy a belső munkával nagyon meg volt elégedve s ép azért kérte őt, hogy a kijavított órát mentői előbb küldesse vissza.“ Mikor másodízben szállítják az órát a favorite szobájába, véletlenül a szultán is ott van s a szerelmesek rettegése mellett hosszas tetszéssel vizsgálja rajta a faragványokat, majd látva, hogy az óra késik, a kulcsot kéri, hogy előre igazíthassa. „A favorite szinte elájult e rettenetes kérésre, de mégis ügyesen el tudta rej