VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

26

azt hívén, hogy Spork fiának a felesége, meg van győződve, hogy Zrinyiné másik lányáról van szó.

„Sudelie azalatt híven őrizte Thököly grófnak képét, mely oly mélyen emlékébe vésődött, és oly kedvező véleménnyel volt róla, hogy valahányszor valami rendkívüli hőstettről hallott beszélni, igyekezett látni azt, aki véghez vitte, azt képzelve mindig, hogy rá fog találni az ő ismeretlenjére“ . . . Most is, hogy anyja Rákóczi megbízottjáról beszélt előtte s dicsérte nagy tehetségét, szépségét és bátorságát, tüstént az ő ismeretlen lovagja jutott eszébe. És valóban „édesanyja bemutatja neki Thököly grófot, kit először roppant meglepett a hasonlóság Sudelie és a húga között annyira, hogy megzavarodva fejezé be bókos üdvözletét, mit a grófnőnek Erdély fejedelme küldött. Sudelie pedig, ki felismerte Thökölyt az első pillanatban és még szebbnek találta, mint első találkozásukkor, oly zavarba jött, hogy minden erőfeszítése ellenére, színében elváltozott és egy szót sem tudott szólni. Anyja, ki zavarodottságát szemérmetességének tulajdonította, félve, nehogy Thököly kedvezőtlenül ítélje meg lánya műveltségét, kissé eltávozott tőlük s magukra hagyta őket, hogy a gróf szabadon cseveghessen vele, meg lévén győződve, hogy lánya társalgása ki fogja elégíteni őt. De maga Thököly is annyira el volt fogódva, hogy csak nézte a lányt s nem mert szólni hozzá. Nemsokára azonban észbe kapott s őszintén bevallotta, hogy sohasem vállalta volna megbízatását, ha csak sejti is, hogy a grófnő annyira hasonlít Spork grófnéhoz. Sudelie nem értve a dolgot, azt válaszolta, hogy ezt a hasonlóságot eddig még senki sem fedezte fel s hozzátette még, hogy jól emlékszik egy fiatalemberre, ki valamikor félve, hogy Spork generalis elfogja, gondosan eltitkolta előtte nevét s aki fogadkozott, hogy nem akar más nevet viselni, mint az „ő lovagja“. Utolsó szavaira elpirult és Thököly nem kételkedett többé, hogy az ő kedves szerelmesével beszél. De annyi minden jutott hirtelen eszébe, hogy képtelen volt válaszolni. Minden gondolata összefutott s csak állt előtte mozdulatlanul, szemét ráfüggesztve. Ekkor megjelent Zrínyi grófné s nekik el kellett válniok, mikor annyi ezer mondanivalójuk lett volna egymásnak.“*)

*) A szerelemnek és a lekötelezett barátságnak ezt a fatalis összeütközését feldolgozta Préchac másik magyarországi tárgyú regényében, a Seraskier basában. E regényében is szerepel Thököly, ki Bécs ostroma után inkognito megjelenik a szultán udvarában s a szultán előtt felfedve magát, felajánlja fejét, ha az ellene szórt rágalmakat nem tudja tisztázni.