VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913
II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban
22 basát küldené támogatására, a harcok folyamán könnyen adódhatnék alkalom, mely által be lehetne feketíteni a basát a szultán előtt s így a nagyvezír Basclari hercegasszóny birtokába juthatna. A nagyvezír valóban kijárja a szultánnál, hogy a budai basa támogassa Thökölyt, ki viszont Ígéretéhez híven a harcok végeztével azzal vádolja a basát, hogy az ő távolmaradása az oka annak, hogy nem tudták Szatmári és Kállót elfoglalni. A szultán erre mindkettőjüket Konstantinápolyba citálja, hol Thököly oly ügyesen támogatta vádjait, hogy a basa mindenképpen elveszett volna, ha Validé meg nem menti őt. A nagyvezír Thököly buzgalmát úgy honorálja, hogy közbenjár a szultánnál Thököly magyar királylyá koronáztatása érdekében. A koronázás nagy ünnepség keretében folyik le Budán, de Thököly, alighogy vége van a ceremóniának, otthagyja az ünneplőket, szobájába vonul és levelet ír szerelmes asszonyának: „Íme, Asszonyom, király vagyok — •— és nem kívántam másért a koronát, mint hogy lábai elé tehessem.“ Rákócziné sietve válaszol a levélre, s örömmel várja Thökölyt, ki előbb azonban Kassát és Eperjest elfoglalja, s Kassán ország- gyűlést tartva, felségjogait gyakorolja. Csak ezután megy Munkácsra, hol fényes ünnepségek közt végre feleségül veszi Rákóczinét.*) *) Thököly királlyá koronáztatásáról a La Gazette de France (tulajdonképen: Recueil des Nouvelles ordinaires et extraordinaires) 1682. jún. 8-án keltezett bécsi levelében a következőket írja: „Értesültünk Budáról a fogadtatás részleteiről, melyben a basa Tekeli grófot részesítő. Mikor a gróf háromezer lovassal Buda közelébe érkezett, a basa fia a spahik élén elébe jött őt üdvözölni és török szokás szerint, megkínálta különböző frissítőkkel. A gróf háromszáz főnyi kísérettel lépett be a városba. Kíséretét a folyón túl emelt sátrakba helyezték el közel Pesthez. A basa janicsárjai élén, bent a városban fogadta őt s a kölcsönös üdvözlések után biztosította a Nagy Úr védelméről bármily esetben. Aztán levette fejéről kalpagját s helyébe egy drágakövekkel díszített gémtollas török sapkát tett. Azután felséges ura nevében egy karddal, egy halom fegyverrel és egy zászlóval ajándékozta meg, mig a maga részéről több gazdagon felkantározott lovat adott neki. Thököly gróf Budáról Munkácsra ment, melyet Rákóczi özvegyével való házasságával kapott s idehozatta minden értékes holmiját. Csapatokat küldött azonkívül a fejedelemasszony birtokához tartozó egyéb helyekre is.“ Ez a tudósítás, melyet a Thö kölyröl szóló francia történeti művek felhasználtak, s utána a mi regényírónk is, kissé előretolja Thököly házasságát, mely 1682. jun. 15-én volt a császár képviselője, gróf Szaponara Fülöp, jelenlétében (L. Századok 1876. 750. 1.). Ugyan e lap jun. 19-éről keltezett bécsi levelében írja, hogy Thököly titkára a császártól megkapva a házasságra az engedelmet, Zrínyi gróffal együtt Munkácsra távozott (L. Recueil etc. 1683. 371. 1.).
