VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

18

esküvéstől. A szerelmes vendéglátó gazda mindent megtesz vendégei mulattatására, húshagyó kedden nagy álarcosbált rendez, melyen vándor patikusnak öltözve apró billet-ket osztogat a nőknek e kis versikével:

Je vends des remédes certains Pour les maux les plus incurables,

Et je fais des plus miserables Des hommes robustes et sains:

Cependant des tourmens que la tendresse cause,

Mon art ne sqauroit me guerir:

II taut bien que l’amour sóit une étrange chose Si mon sgavoir ne peut, m’empecher de mourir.

A mulatozó Zrínyit azonban az összeesküvés rosszulálló ügye hirtelen hazaszólitja. Tattembach-hal megállapodik az ő szerepét illetőleg és családjával együtt hazautazik. Tattembach később egyik bizalmas szolgáját küldi Zrínyihez az összeesküvésre vonatkozó üzenetekkel. Ez a szolga megtudván Zrinyiéknél, hogy Aurora férjhez ment Rákóczihoz, mikor urához visszatér, elmondja a dolgot. Tattembach erre olyan dühbe jön, hogy az ártatlan szolgát börtönbe veti. A szolga kiszabadulván börtönéből, bosszúból feljelenti urát Franz Wil elöljárónak, ez viszont a kapott leveleket Oker báró királyi kancellárnak adja át, ki a császárt értesítve az összeesküvésről, parancsot kap Tattembach elfogatására. Tattembach után a három magyar grófot is elfogják és kivégzik. Regényírónk szerint az a jezsuita páter, ki a kivégzésről készült egykorú metszeten nagy keresztet tart Zrínyi előtt, Josua volt, Aurórának egykori játszótársa és szerelmese. A gróf egy feleségéhez írt levelet bíz rá utolsó perczeiben, mit a barát a Grácban tartózkodó úrnőhöz el is visz. Tattembachot Grácban hurcolták vérpadra s az utolsó vigaszt neki is Josua adja meg. Tattembach utolsó levelét Aurorához Írja, mellyel a barát csakhamar el is utazik, hogy személyesen adja át a grófnőnek. A barát mélységes gyászban találja Rákóczidét, ki rá sem ismer első pillanatban. Átadja Tattembach levelét:

„Nemsokára meg kell halnom, Asszonyom, minthogy lelki- ismeretesen engedelmeskedtem Önnek. Nyugodtan halnék meg, ha tudnám, hogy sorsával megelégedett, de alig hiszem, hogy nagyra- törő tervei boldoggá tennék, mikor azok apja és nagybátyja életébe kerültek. Nem akarom említeni a bajok közt, mit e szerencsétlen összeesküvés okozott: egy imádónak halálát, de bizonyára sohasem panaszkodnék, ha Rákóczi fejedelem oly szenvedéllyel