VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

13

meglehetősen egyformán költött gáláns kalandoknak sorozatát adták. A kortársakat szerepeltető történeti novellák ily nagy divatja mellett csodálatos lett volna, ha Thökölyről, kit nemcsak XIV. Lajos udvarában, de az egykorú lapok révén minden jobb francia körben ismertek s kinek az élete valóban tele volt romantikus elemekkel, senki se írt volna novellát.

E históriai novellák legnagyobb része, mintegy Urfé-hagyo- mányként, a sok viszontagságon és küzdelmeken keresztül ment szerelmespár egyesülésének receptje szerint dolgozott azzal a különbséggel, hogy a szerelmesek megszűntek már köteteken keresztül vonaglani és küzködni s a jószivű szerzők többnyire csak egy-két kis köteten át szenvedtették meg őket. E szerelmi történeteket közismert históriai személyeknek kellett vállalniok s a regényírók gondoskodtak róla, hogy e történeteket való tényekkel tűzdelve, egyszersmind valószerükké is tegyék. Hiába panaszkodott Bayle a történetírásnak ilyen meghamisítása ellen, a regényírók legfeljebb annyi engedményt tettek a történettudomány követelményeinek, hogy az előszóban megírták, hogy „mindazon helyek, melyek a háborúra vonatkoznak, igazak, de nem azok a szerelemre vonatkozó részek".*)

Thököly életének ebből a korból két regényes feldolgozása maradt, mindkettő típusa az akkor divatozó regénynek s ha a francia irodalom nem is emlékszik meg egyáltalában róluk, az nem azt jelenti, hogy sokkal rosszabbak lennének, mit akár Mme de Villedieu, vagy a többi, többnyire dilettáns író hasonló művei. Ilyen nagy termés mellett az általános irodalomtörténet könnyen megfeledkezik a jelentéktelenebbekről s olyan irodalomtörténeti író, ki éppen e kor regényirodalmának tüzetes történetét megírta volna, nem akadt. **) Minket különösen érdekelhet, hogy e kor regényírói hogy állították be Thökölyt egy tőle meglehetősen idegen, gáláns, barokk világba, milyennek látták őt s mit találtak életében, egyéniségében regénybe valónak. Thököly szerelmének Zrínyi Ilona irányában a külföldiek szeme előtt több volt az ideális, érzelmi alapja, minthogy ők kevéssé tudták értékelni az e házassággal jáió Rákóczi*) Boursault: Prince de Condé.-Préchac Thököly regényének előszavában ezt írja: „Megbízható mémoire-ok alapján írva könyvemet, bátran nevezhettem volna valóságos történetnek, mégis azonban, minthogy felvettem belé Thököly gróf szerelmeit s minthogy a szerelmi intrikák való történetét soha sem tudhatni, megelégedtem a históriai novella elnevezéssel.“

**) Le Breton : Le roman au XVII. siécle c. müvében csak a legkiválóbbakkal foglalkozik.